Ha magad elé képzeled a „tízmilliós Magyarországot”, könnyen lehet, hogy még mindig ez él a fejedben mint kiindulópont. A valóság azonban mára mást mutat: a hivatalos statisztikák szerint 2025-ben a népesség 9,5 millió fő alá süllyedt, vagyis történelmi lélektani határt léptünk át.
A magyar lakosság alakulása nem egyik napról a másikra változott meg, hanem évtizedek óta tartó folyamat eredménye. A születésszám, a halálozás, a kivándorlás és az öregedő társadalom mind benne van ebben a történetben, amely ma már a gazdaságra, a munkaerőpiacra és a nyugdíjrendszerre is közvetlen hatást gyakorol.
Magyarország lélekszáma történelmi távlatban
A második világháború utáni időszakban Magyarország lakossága sokáig nőtt vagy stagnált, a csúcsot az 1980-as évek elején érte el, nagyjából 10,7 millió fővel. Innen indult el lassan, majd egyre határozottabban a csökkenő tendencia.
A 2000-es évekre a tízmilliós lélektani határ már a múlt részévé vált. A 2021 eleji hivatalos becslés szerint a népesség 9,73 millió fő körül mozgott, a 2022-es népszámlálás pedig már 9,6 millió körüli lélekszámot mutatott.
- január 1-jén a lakónépesség becsült száma 9 539 502 fő volt. Az év folyamán azonban a természetes fogyás (több halálozás, mint születés) és a vándorlási folyamatok miatt a létszám 9,5 millió alá csökkent. Ez a statisztikák szerint 1952 óta nem fordult elő, vagyis több mint hetven év után jutottunk ismét ilyen alacsony szintre.
A 2025 január–október közötti időszakban nagyjából 60 ezer gyermek született, miközben a halálozások száma jóval magasabb volt. Az adatok szerint ez a tíz hónap közel 42,5 ezres természetes fogyást hozott, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy a népesség átbillenjen a 9,5 milliós határ alatt.
Miért csökken a magyar lakosság létszáma?
A magyarországi lélekszámot ma már nem egyetlen tényező mozgatja, hanem több, egymást erősítő folyamat. A háttérben alapvetően három nagy tényező áll: kevés születés, magas halandóság és a vándorlás egyenlege.
- Alacsony termékenységi ráta A teljes termékenységi arányszám azt mutatja meg, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket vállalna az adott időszak szülési szokásai alapján. A népesség egyszerű újratermelődéséhez nagyjából 2,1-es értékre lenne szükség. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt évtizedekben tartósan 2 alatt volt ez a mutató, a 2010-es években ugyan 1,5 körüli szintre erősödött, majd az utóbbi években ismét csökkenő pályára állt. 2023-ban nagyjából másfél körül alakult, 2025 első felében pedig 1,3 alá süllyedt.
- Magasabb halálozási arány, idősödő népesség A halálozási statisztikák régóta kedvezőtlenek. Az ezredforduló óta több olyan év is volt, amikor kiugróan magas számú halálesetet regisztráltak, különösen a járvány éveiben. A kedvezőtlen egészségi állapot, az életmódbeli kockázatok és az egészségügyi rendszer terheltsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezer lakosra sokkal több halálozás jut, mint születés.
- Nemzetközi vándorlás és belföldi elvándorlás A vándorlás két irányban is hat. Egyrészt sok magyar próbál szerencsét külföldön, ami a fiatal, munkaképes korosztály létszámát csökkenti. Másrészt az országba érkező külföldiek bizonyos mértékig ellensúlyozhatják a fogyást, de ez eddig nem volt elég ahhoz, hogy megfordítsa a trendet. A belföldi vándorlás inkább a térségek közti arányokat rendezte át: Budapest és néhány nagyváros agglomerációja sok fiatal családot vonz, miközben számos kisebb település évről évre veszít a lakosságából.
A három tényező így együtt eredményezi azt, hogy a magyar lakosság alakulása tartós, lassú, de nagyon határozott lefelé tartó pályát mutat.
Fiatalok és idősek, vándorlás és területi különbségek
A magyarországi népesség nemcsak létszámában, hanem szerkezetében is jelentősen átalakult. Az egyik legfontosabb jelenség az öregedés: nő az idősek aránya, miközben egyre kevesebb a gyerek és a fiatal.
A hivatalos adatok szerint a 65 év felettiek aránya ma már bőven 20 százalék felett van, miközben a gyermekkorúak (0–14 évesek) részesedése jóval alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy egyre több nyugdíjas jut egyre kevesebb aktív korúra, ami hosszú távon a nyugdíjrendszer, az egészségügy és az idősgondozás fenntarthatóságát is komoly kihívás elé állítja.
A korstruktúra átalakulása nem egységes az országban. Vannak olyan térségek, ahol a lakosság elöregedése különösen látványos, és olyanok is, ahol a fiatal családok jelenléte még viszonylag erős. Az elmúlt húsz évben a nagyvárosok vonzáskörzetei és néhány dinamikusabb régió tudott valamennyire kedvezőbb demográfiai folyamatokat felmutatni, míg több vidéki térségben a fogyás és az elöregedés egyszerre, egymást erősítve jelentkezett.
A vándorlás emiatt nemcsak számok, hanem életminőség szempontjából is döntő. Ahol tartósan fogynak a lakók, ott hamarabb bezár egy iskola vagy rendelő, nehezebb lesz munkahelyet találni, és a helyi gazdaság is gyengül. Ahol viszont nő a lélekszám, ott a lakhatás drágulása, az infrastruktúra túlterheltsége vagy épp a közlekedési dugók válnak mindennapi problémává.
Öregedő társadalom
A korfa röviden azt mutatja meg, hogyan oszlik meg egy ország (vagy régió) népessége életkor és nem szerint, és ebből meglepően sok minden kiderül egy társadalom jelenéről és jövőjéről is.
Mit mond a korfa a gazdasági terhekről?
A korfa alapján látszik, hogy hány eltartott jut 100 aktív korúra. Ezt hívják eltartottsági rátának:
- a gyerekek (általában 0–14 év) és az idősek (gyakran 65+ év) többnyire eltartottak
- a 15–64 éves korosztály a fő eltartó réteg (dolgozók, adófizetők nagy része)
Ha a korfa alapján:
- sok a gyerek: akkor az oktatási rendszer, családtámogatás, lakhatás van terhelve
- sok az idős: a nyugdíjrendszer, egészségügy, szociális ellátás kerül nagy nyomás alá
- kevés az aktív korú a két szélső csoporthoz képest: nő a teher az egyes dolgozókra, emelkedhetnek az adók, munkaerőhiány alakulhat ki
Mit árul el a korfa a társadalom szerkezetéről?
A korfa nem csak azt mutatja, hányan vannak, hanem azt is, milyen korosztályok dominálnak:
- Fiatal társadalom esetén:
- több a gyerek és fiatal, nagyobb a potenciális jövőbeli munkaerő
- de nagyobb a teher az oktatáson, lakhatáson, családtámogatásokon
- Idősödő társadalom esetén:
- nő az idős korosztály aránya
- több erőforrás kell nyugdíjakra, egészségügyre, gondozásra
- a gazdaság számára kihívás a munkaerő pótlása (automatizáció, bevándorlás, tovább dolgozó nyugdíjasok stb.)
A korfa alakja mögött mindig ott vannak a születési trendek, halandóság, migráció:
- hosszabb ideig alacsony születésszám → keskenyedik az alja
- javuló egészségügy, hosszabb élet → szélesedő felső rész
- erős kivándorlás a fiatalok körében → a középső részen „lyuk” vagy behorpadás jelenhet meg
- háborúk, járványok, történelmi sokkok → bizonyos korosztályoknál látványos visszaesés
Magyarország korfája egy öregedő, csökkenő népességű társadalmat mutat. A fiatalok aránya alacsony, kevés gyermek születik, miközben a 65 év felettiek száma folyamatosan nő. Az aktív korúak aránya lassan csökken, így egyre kevesebb dolgozónak kell eltartania több nyugdíjast és gyermeket. A nők hosszabb élettartama miatt az idősebb korosztályban jelentős női többlet figyelhető meg. A magyar korfa inkább urna alakú, ami a társadalom elöregedésére és a jövőbeni gazdasági terhek növekedésére utal.
Mit hozhat a jövő?
A magyar lakosság alakulására vonatkozó előrejelzések meglehetősen egybehangzóak abban, hogy a következő évtizedekben a csökkenés folytatódni fog. A demográfiai modellek szerint, ha a mostani trendek csak mérsékelten javulnak, akkor 2050 környékén 8,5 millió körüli népességgel lehet számolni. Még optimistább forgatókönyvek szerint is legfeljebb 8,8 millió fő körül stabilizálódhat a lélekszám, vagyis a „tízmilliós Magyarország” már nem reális cél.
A termékenységi ráta emelkedése segíthet lassítani a népességfogyást, de önmagában nem elég. Ennek oka, hogy a szülőképes korú nők száma már most is csökken, és ez a következő években is így marad, mert a kisebb létszámú generációk lépnek a gyermekvállalási korba. Vagyis akkor is nehéz lenne megállítani a fogyást, ha a gyerekvállalási kedv valamelyest nőne.
A migráció szintén kettős szerepet játszik. A külföldre költöző magyarok pótlásához vagy visszacsábítása erős gazdasági vonzerőt, stabil kilátásokat és kiszámítható életszínvonalat igényel. Közben az országba érkező külföldi munkavállalók és letelepedők részben enyhíthetik a munkaerőhiányt, de hosszú távon csak akkor lesznek meghatározóak, ha integrálódnak, családot alapítanak és itt tervezik a jövőjüket.
A magyar lakosság alakulása így a következő évtizedekben is fontos kérdés marad. Nemcsak arról van szó, hányan élnek majd az ország határain belül, hanem arról is, hogyan oszlik meg a népesség életkor, térség és társadalmi helyzet szerint. Ez befolyásolja, hogy lesz-e elég munkaerő, hogyan maradhat fenntartható a nyugdíjrendszer, milyen terhelés éri az oktatást és az egészségügyet, és mennyire lesz élhető a mindennapi környezeted.
A kép tehát árnyalt: a népességszám csökkenése ma már vitathatatlan tény, de az, hogy milyen irányba fordul a következő években, nagyban függ a gazdasági kilátásoktól, a családpolitikai lépésektől, a migrációs folyamatoktól és attól is, hogyan látják a fiatalok a saját jövőjüket Magyarországon.