A Vasas–Honvéd összecsapás bármelyik idényben rangadó lenne, de a mostani, angyalföldi mérkőzés túlmutatott egy sima bajnokin. A labdarúgó NB II 14. fordulójában két, feljutásért harcoló tradícióklub csapott össze, úgy, hogy a tét nemcsak három pont, hanem az első hely sorsa is volt. A Honvéd végül 2–1-re győzött az Illovszky Rudolf Stadionban, és jobb gólkülönbségének köszönhetően átvette a vezetést a tabellán.
A sikerhez vezető út azonban jóval a kezdő sípszó előtt elkezdődött – a jegyértékesítés körüli feszültséggel, a szurkolói mozgósítással és a biztonsági szabályok körüli vitával.
Felfokozott várakozás és jegybotrány-veszély
A hétfő esti mérkőzést már napokkal korábban úgy emlegették, mint az ősz NB II-es csúcspontját: az éllovas Vasas fogadta az akkor második helyen álló Budapest Honvédot, a győztes pedig biztosan az élre ugrik.
A feszültséget tovább növelte a vendégjegyek villámgyors elfogyása. A Honvéd számára fenntartott, nagyjából 400 darab belépő mintegy húsz perc alatt gazdára talált, a klub pedig közösségi felületein is „elképesztőként” jellemezte a kispesti tábor aktivitását.
Ezen a ponton lépett színre az Ultras Kispest: a szurkolói csoport a saját felületein arra biztatta a drukkereket, hogy a továbbiakban a hazai szektorokba vásároljanak jegyet, és így próbáljanak bejutni a stadionba. Emlékezetes, hogy tavasszal hasonló helyzet már botrányhoz vezetett: akkor a vendégjegyek elfogyása után több száz kispesti drukker próbált a Vasas-szurkolók közé keveredve bemenni, amit a klub először tiltott, majd végül plusz helyek felszabadításával próbált kezelni.
A Vasas szabályzata egyértelmű: a hazai szektorokban vendégszurkolókat nem engednek be klubszínekben (mez, sál, sapka), és ha bent derül ki, hogy idegen csapatot buzdítanak, a biztonsági szolgálat kivezetheti őket – jegyár-visszatérítés nélkül.
Mindez nemcsak sportetikai, hanem biztonsági kérdéseket is felvetett: egy NB II-es, ám NB I-es hangulatú rangadón több ezer, egymással tradicionális rivalizálásban álló szurkolóval a keveredő drukkerek potenciális konfliktusforrásnak számítanak.
Drámai este Angyalföldön: vérző fej, kihagyott tizenegyes, gólok
A mérkőzés már a kezdő sípszó előtt drámai fordulatot vett: a lelátón egy hazai szurkoló fejjel előre zuhant, súlyos fejsebet szenvedett, a vérzés miatt mentő szállította kórházba. A beszámolók szerint nyakmerevítővel, hordágyon vitték el, a jelenet érthetően sokkolta a környéken ülőket – bízhatunk benne, hogy hosszú távú maradandó sérülés nélkül megússza az esetet.
A meccs kulcspillanatai röviden:
- már a 2–3. percben tizenegyest kapott a Vasas, amit Tóth Milán végzett el – a jobb alsót célozta, de a 42 éves Tomas Tujvel „olvasta” a szándékot, és hárított
- a Vasas az első félidő nagy részében fölényben játszott, helyzetei is voltak, ám a félidő utolsó perceiben egy kispesti villanás döntött
- a 44. percben Pinte Patrik beadása után Medgyes Zoltán közelről a kapuba lőtt, így a Honvéd úgy vonulhatott szünetre, hogy az addigi játék képe alapján hízelgőnek tűnő előnyt szerzett
- a második félidőben is inkább a Vasas irányított, de a Honvéd kontrái egyre veszélyesebbé váltak
- a 74–75. perc környékén Csontos Dominik szögletét Pekár István csúsztatta a kapuba, 0–2
- a Vasas azonban nem omlott össze, a 80–81. percben csereként beálló Barkóczi Barnabás 16 méterről lőtte ki a jobb alsót, 1–2, visszahozva az esélyt
- a hajrában újabb egyenlítési lehetőség is adódott Barkóczi előtt, de Tujvel ismét bravúrral védett
A hivatalos jegyzőkönyv szerint a végeredmény Vasas–Budapest Honvéd 1–2 (0–1), a hazai gólt Barkóczi Barnabás, a vendégek találatait Medgyes Zoltán és Pekár István szerezték.
A körülményekre sem lehetett panasz: esős, háromfokos hidegben is nagyjából 4000 néző látogatott ki az Illovszkyba, a két tábor pedig kifejezetten NB I-es szintű hangulatot teremtett – több beszámoló szerint még számos első osztályú mérkőzést is felülmúlt az atmoszféra.
Tujvel, a 42 éves hős – és a Honvéd új arca
A mérkőzés egyik főszereplője egyértelműen a kispestiek veterán kapusa, Tomas Tujvel volt. A szlovák hálóőr nemcsak a korai büntetőt védte, hanem a második félidőben is több bravúrt mutatott be, köztük a hajrában Barkóczi újabb kísérleténél. Nem véletlen, hogy a klub frissen megválasztott elnöke, Szijjártó Péter is őt emelte ki: közösségi bejegyzésében az „Öreg kapus nem vén kapus… Bravó, Tomás! Bravó, Fiúk!! Csak a Kispest” üzenettel köszöntötte a győzelmet és az első helyet.
A Honvédnál az elmúlt hónapokban amúgy is komoly átalakulás zajlik: új elnök, új főtámogató, és egyre stabilabb teljesítmény az NB II-ben. A Vasas elleni idegenbeli diadal ezt a folyamatot erősíti: a csapat nem játszott lehengerlően, de rendkívül hatékonyan használta ki a kulcspillanatokat, és végig fegyelmezetten, szervezetten védekezett.
Edzői értékelések: büszkeség, önkritika és háborús hasonlat
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a két vezetőedző eltérő hangulatban, de hasonlóan erős üzenetekkel értékelt.
Feczkó Tamás, a Honvéd mestere elsősorban csapatát és a szurkolókat dicsérte. Kiemelte, hogy „fantasztikus emberekkel dolgozik”, és a játékosai bebizonyították: függetlenül attól, hányan hiányoznak, ilyen közegben egyetlen opció létezik – a győzelem. Hangsúlyozta, hogy fontos volt pontrúgásból is eredményesnek lenni egy ilyen erős ellenféllel szemben, és ugyan az első félidőben több Vasas-helyzetnél szerencséjük volt, a fordulás után olyan minőségi lehetőségeket alakítottak ki, amelyekkel akár hamarabb lezárhatták volna a meccset.
Szavai közül különösen emlékezetes, hogy nemcsak a stadionban helyet foglaló drukkereket, hanem az otthonról szurkolókat is megszólította: büszke azokra is, akik betegek voltak, mégis a képernyőn keresztül követték a találkozót. Ezzel egyértelmű üzenetet küldött: a Honvéd közösségében mindenki számít, aki a klubért dobogtatja a szívét.
A másik oldalon Erős Gábor, a Vasas vezetőedzője fájdalmas, de sportszerű önkritikával beszélt a találkozóról. Elismerte, hogy ha a korai tizenegyes bemegy, más mederbe terelődhetett volna a mérkőzés, de a futballban az ilyen helyzetek kihagyása általában megbosszulja magát. Utalt arra is, hogy ez „csak egy csata volt, nem a háború”, vagyis a feljutásért folytatott hosszú távú küzdelemben továbbra is versenyben érzik magukat.
Tabella és tavaszi kilátások: két tradícióklub fej-fej mellett
A Honvéd győzelmével pontszámban beérte a Vasast, és jobb gólkülönbségének köszönhetően a bajnokság élére állt. Mindkét csapat 14 lejátszott mérkőzéssel 9 győzelemnél, 2 döntetlennél és 3 vereségnél tart, ám a Honvéd 28–13-as, a Vasas pedig 25–14-es gólkülönbséggel áll, így egyelőre a kispestiek vezetnek.
A mögöttük érkező Csákvár és Kecskemét sem szakadt le, vagyis a feljutásért vívott versenyben legalább négy komoly aspiráns látszik. A Vasas–Honvéd rangadó ebből a szempontból inkább pszichológiai csapás volt a hazaiaknak és óriási lökés a vendégeknek, mint végleges ítélet: az idényből rengeteg forduló hátra van, de mostantól minden közvetlen rangadó akár „hatpontos” ütközetnek számít majd.
Szurkolói kultúra és biztonság: hol a határ?
A mérkőzést megelőző jegybotrány-veszély újra ráirányította a figyelmet arra az örök dilemmára, hogyan lehet összeegyeztetni a szenvedélyes szurkolást a stadionbiztonsággal. A Honvéd-tábor valóban kiemelkedő módon követi csapatát idegenbe is, és egy ilyen rangadón érthető, hogy a vendégszektorba kiosztott néhány száz jegy nem elégíti ki az igényeket. Ugyanakkor a hazai szektorokba való „átöltözés”, a keveredés nyílt bátorítása már túlmutat a sportszerű rivalizáláson, és potenciálisan veszélyes helyzeteket teremthet.
A Vasas szigorú szabályai – amelyek megtiltják a vendégszurkolók beengedését a hazai szektorokba klubszínekben – nem egyediek Európában: hasonló előírásokkal próbálják a legtöbb helyen minimalizálni a nézőtéri konfliktusok esélyét. A tavaszi eset, amikor végül plusz 200 vendéghely felszabadításával sikerült csillapítani a kedélyeket, jó példa arra, hogy a klubok közötti párbeszéd, az előzetes egyeztetés és a rugalmasság sokszor jobb megoldás, mint a merev tiltás.
A mostani meccs kapcsán szerencsére elsősorban a játékról, a kapusbravúrokról, a gólokról és a tabella élére ugró Honvédról beszélünk – nem a lelátói incidensekről. Ez önmagában pozitív üzenet: a szenvedélyes, hangos és olykor provokatív szurkolásnak is megvan a helye a futballban, de a határ ott húzódik, ahol a biztonság, a másik fél testi épsége, illetve a stadionokban dolgozók munkája kerül veszélybe.
Új fejezet a Vasas–Honvéd párharc történetében
A Vasas és a Honvéd rivalizálása hosszú évtizedekre nyúlik vissza: a két klub a magyar futballtörténet meghatározó szereplői, akiknek párharcai ma is különleges töltettel bírnak, akár az NB I-ben, akár az NB II-ben rendezik őket. Az idei angyalföldi rangadó ebből a sorból is kiemelkedik.
A vérző fejű szurkoló elszomorító jelenete, a kihagyott tizenegyes drámája, Tujvel veteránkapus hőstettei, a pontrúgásokból szerzett kispesti gólok, a Vasas hajrábeli rohamai, a hidegben is kitartó, több ezer fős közönség és a meccs utáni erős edzői nyilatkozatok mind azt üzenik: ez a találkozó nemcsak egy forduló része volt, hanem egy egész szezon – sőt, egy teljes klubtörténet – szimbolikus epizódja.
A Honvéd most visszafoglalta a tabella tetejét, de ahogy a Vasas edzője fogalmazott: a háború hosszú, és a tavasz még rengeteg fordulatot tartogathat. Egy dolog azonban biztos – amikor legközelebb Vasas–Honvéd rangadót rendeznek, a mostani este emléke ott lesz mindenki fejében, a játékosokétól a lelátók legfelső soráig.