A Tőrbe ejtve-trilógia harmadik része, az Ébredj fel, halott ember (eredeti címén Wake Up Dead Man: A Knives Out Mystery) december közepére futott be a Netflixre, és pont azt hozza, amit a sorozattól várunk: egy csavaros, sztárparádés whodunnitot, amely ezúttal nem egy családi birtokon vagy egy napfényes luxusnyaraláson, hanem egy vallási közegben épít fel „lehetetlen” bűntényt.
A harmadik rejtély alaphelyzete: templom, fegyelem, és egy „megfejthetetlen” haláleset
Rian Johnson ezúttal egy észak-amerikai kisvárosi egyházközösségbe helyezi a történetet. A középpontban Jud Duplenticy áll: fiatal pap, akinek indulatai miatt fegyelmi ügye lesz, és „utolsó esélyként” egy problémás plébániára helyezik. Itt szolgál a karizmatikus, de félelmetes módszerekkel dolgozó Jefferson Wicks monsignor, aki egyszerre képes rajongást és rettegést kiváltani a környezetéből. A tragédia akkor robban, amikor egy rendkívül zavarba ejtő haláleset megrázza a közösséget – és ekkor érkezik meg Benoit Blanc, hogy a látszólag ellentmondásos részletekből mégis összeállítsa az igazságot.
Johnson maga is úgy beszél a filmről, mint a klasszikus „zárt szoba” és „lehetetlen bűntény” hagyományának modern változatáról: a rejtély nemcsak azt kérdezi, ki tette, hanem azt is, hogyan lehetett egyáltalán megtenni. Ettől az egész ügy „hidegebb”, komorabb, és szándékosan nyugtalanítóbb tónust kap, mint a korábbi részek.
Szereplők és gyanúsítottak: ezúttal egy egész közösségnek van titka
A film egyik legnagyobb erőssége továbbra is az, hogy mindenki „több, mint aminek látszik”, a konfliktusok pedig nemcsak személyesek, hanem világnézetiek is. A történet többek között az alábbi kulcsfigurákat mozgatja:
- Benoit Blanc (Daniel Craig): a logikát és következtetést kultiváló magánnyomozó, aki most egy olyan közegben keres kapaszkodót, ahol a hit és a rítus is „szabályrendszer”.
- Jud Duplenticy (Josh O’Connor): exbokszoló háttérrel érkező, szókimondó pap, aki egyszerre gyanúsított és „kapu” a közösség valódi működéséhez.
- Jefferson Wicks monsignor (Josh Brolin): kemény, domináns egyházi vezető, akinek hatása alá kerülnek a hívek – és akiről sokáig nem lehet tudni, hol húzódik a karizma és a manipuláció határa.
- Geraldine Scott rendőrfőnök (Mila Kunis): a helyi rendőrség „józan realitása”, aki nem misztikában, hanem bizonyítékokban gondolkodik, és ettől érdekes ellenpontja Blanc módszereinek is.
- Martha Delacroix (Glenn Close), Nat Sharp (Jeremy Renner), Vera (Kerry Washington), Cy (Daryl McCormack), Lee (Andrew Scott), Simone (Cailee Spaeny): mindannyian Wicks köré szerveződnek valamilyen okból, és a film gondosan adagolja, kinek mi a valódi motivációja.
Hangulatváltás: gótikusabb, komorabb, és mégis játékos
Míg az első film egy „klasszikus, otthonos kastélykrimi” energiáját hozta, a második inkább szélesvásznú, nyaralós-szatirikus kirándulás volt, a harmadik rész visszafordul a sűrűbb, zártabb dramaturgiához – csak közben ráemel egy erősebb, már-már gótikus felhangot. A magyar kritikák kiemelik a sötétebb tónust és azt, hogy a film néha horroros atmoszférát idéz, miközben továbbra is működik a színészekre épülő humor és a műfaji „kacsintás”.
A komorság nem öncélú: a történet tétje sokkal inkább arról szól, hogy mi marad a racionalitásból ott, ahol a közösség szabályait a hit, a tekintély és a bűntudat is szervezi. Ezért válik Blanc nyomozása személyesebbnek is: nemcsak trükköket fejt meg, hanem szerepeket, hiedelmeket, önigazolásokat.
A cím jelentése: miért „Ébredj fel, halott ember”?
A sorozat hagyománya, hogy zenei és kulturális utalásokat emel címbe. A „Wake Up Dead Man” egyrészt egy U2-dal címe (1997), másrészt a rendező egy régi amerikai népzenei fordulatot is felidéz, amelyben a kifejezés a fáradtság, a sötétség és a „valami nem stimmel” érzését sűríti. A cím így nem konkrét ígéret, hanem hangulati kulcs: azt jelzi, hogy ez a rejtély baljósabb és nyugtalanítóbb sarokba kanyarodik, mint a korábbiak.
Cameók, visszatérő poénok, és a „Knives Out-univerzum” apró jutalmai
Johnsonék továbbra is szeretik a finom, rajongóknak szóló gesztusokat. A franchise-ban hagyománnyá vált, hogy vissza-visszatérnek ismerős arcok rövidebb szerepekben: például Joseph Gordon-Levitt mindhárom filmben megjelenik valamilyen formában, és Noah Segan is minden részben kapott emlékezetes cameót – a harmadik filmben egy olasz nevű pizzéria-bár környékén bukkan fel. Ezek nem elterelik a figyelmet, inkább azt erősítik, hogy a Tőrbe ejtve már tényleg egy tudatosan épített, játékos sorozatnyelvet beszél.
Fogadtatás: „a legjobb rész” vagy „a leggyengébb, de még mindig jó”?
Érdekes módon a harmadik film megítélése egyszerre tűnik lelkesnek és vitatkozósnak. Van olyan hazai kritika, amely a trilógia legjobbjának nevezi, míg mások azt emelik ki, hogy a film ezúttal kevésbé engedi a nézőt „együtt játszani” a rejtéllyel – ugyanakkor a szereplőgárda és a hangulat miatt még így is kifejezetten szórakoztató. A nemzetközi kritikák közül is több dicséri, hogy a „nyaralós” tónus után komorabb, gondolatibb irányba fordul, és a hit–ész, kapzsiság–áldozat ellentéteit is beemeli a rejtvénybe.
Miért működik ez a rész – még akkor is, ha nem mindenkinek ez lesz a kedvence?
- Mert a „lehetetlen bűntény” szerkezete eleve egy koncentráltabb, feszesebb krimivonalat ad, és a film végig arra kényszerít, hogy újraértékeljük, mit tekintünk bizonyítéknak.
- Mert a vallási közeg nem díszlet, hanem konfliktusforrás: Johnson kifejezetten kutatott is, többek között papokkal beszélgetve, hogy a közösségi működés, a szolgálat és a tekintély kérdései hitelesen kerüljenek a történetbe.
Egy rejtély, ami nemcsak a gyilkost keresi, hanem azt is, miből épül a közösség
Az Ébredj fel, halott ember azért több egy újabb „sztáros kriminél”, mert a Tőrbe ejtve-formulát egy olyan térbe viszi át, ahol a titkokat nemcsak pénz, hiúság vagy hatalmi játszmák, hanem hit, bűntudat és szerepfelfogás is táplálja. Ha valaki a klasszikus nyomozós élményt keresi csavarokkal, erős atmoszférával és kiemelkedő színészi játékkal, ebben a részben jó eséllyel megtalálja – és közben még arra is kap pár kérdést, amin a stáblista után is érdemes elidőzni.