December 1-jétől egészen 22-éig egészen szokatlan felirat fogadja a vendégeket több magyar cukrászdában: „Mikulás teája – fizess mesekönyvvel!”. A kezdeményezés lényege, hogy a gyerekek és családjaik egy jótékonysági teát mesekönyvvel fizethetnek ki, a leadott kötetek pedig olyan kistelepülésekre kerülnek, ahol gyakorlatilag nincs hozzáférés friss, igényes gyerekirodalomhoz – sem könyvesbolt, sokszor már könyvtár sem működik.
Az akció egyszerre szól a karácsony előtti adakozásról és az olvasás válságáról: a szervezők kifejezetten arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság jelentős része funkcionális analfabétának számít, vagyis csak nagyon rövid, kevés információt tartalmazó szövegeket tud igazán megérteni. Ez nemcsak egyéni sorsokat nehezít meg, hanem hosszú távon a munkaerőpiaci esélyeket, a társadalmi párbeszéd minőségét és a demokrácia működését is érinti.
Mit takar pontosan a „mesekönyvvel fizetés”?
Az „Egy csésze szeretet” elnevezésű kezdeményezés decemberben 11 cukrászdát és kávézót kapcsol össze a Balaton környékén és több dunántúli, illetve fővárosi településen. A koncepció nagyon egyszerű: a családok kiválasztanak otthon egy jó állapotú, minőségi mesekönyvet, amelyet szívesen „továbbadnának” olyan gyerekeknek, akiknek kevés esélyük van saját könyvhöz jutni. Ezt viszik magukkal a részt vevő helyszínek egyikébe, ahol a gyerekek egy jótékonysági teát kapnak – a könyv pedig bekerül a gyűjtésbe.
A könyveket december 1. és 22. között, különböző napokon és idősávokban lehet leadni. Az első csatlakozó helyszín a balatonlellei Márton Cukrászda, de rövid időn belül további helyek is bekapcsolódnak: Siófok, Balatonkenese, Balatongyörök, Tihany, Balatonfüred, Budapest, Telki, Bükfürdő, Budaörs és Páty kávézói és cukrászdái. A szervezők célja, hogy az akció során minél több, jó állapotú, izgalmas mesekönyv gyűljön össze, amelyeket aztán kifejezetten olyan falvakba, „könyvsivatagokba” juttatnak el, ahol sem könyvesbolt, sem könyvtár nem elérhető.
Az akciót pszichológusokból, pedagógusokból és médiaszakemberekből álló csoport hívta életre, akik szakmai szemmel látják, milyen következményekkel jár, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a mindennapjaiból szinte teljesen hiányzik az olvasás élménye. Nem csupán a tanulási eredmények romlanak, de a szókincs, a kifejezőkészség, a koncentrációs képesség és az empátia is sérülhet.
Az akció legfontosabb tudnivalói
- Időszak: 2025. december 1–22. között, előre meghirdetett napokon és idősávokban lehet könyvet leadni, egy jótékonysági tea „ára” egy gondosan kiválasztott mesekönyv.
- Helyszínek: összesen 11 cukrászda és kávézó, többek között Balatonlelle, Siófok, Balatonkenese, Balatongyörök, Tihany, Balatonfüred, Budapest, Telki, Bükfürdő, Budaörs és Páty érintésével.
- Mit kérnek a szervezők? Jó állapotú, igényes, a gyerekek számára vonzó mesekönyveket, amelyeket a család közösen választ ki.
- Hova kerülnek a könyvek? Olyan kistelepülésekre, ahol az elmúlt években megszűnt a könyvtár, nincs könyvesbolt, és gyakran az iskolai könyvtár is hiányzik – a szervezők ezeket nevezik „könyvsivatagoknak”.
Miért beszélünk olvasási válságról?
Az akció mögött komoly adatok állnak. Nemzetközi felmérések szerint Magyarországon a felnőtt népesség nagyjából harmada a legalacsonyabb szinteken teljesít írás-olvasásból. Ez azt jelenti, hogy csak rövid, egyszerű, kevés zavaró információt tartalmazó szövegeket tudnak biztosan értelmezni – egy hosszabb tájékoztatót, használati utasítást vagy hivatalos nyomtatványt már nagy nehézséggel, vagy egyáltalán nem.
A szakirodalom ezt funkcionális analfabetizmusnak nevezi: az érintettek képesek ugyan elolvasni a szavakat, de az elolvasott információ mélyebb feldolgozása, értelmezése, gyakorlati felhasználása már nem megy. Magyarország a felnőttkori alapkészségek (írás-olvasás, számolás, problémamegoldás) terén az OECD-átlag alatt teljesít, és több jel mutat arra, hogy a helyzet nem javul látványosan.
A statisztikák mögött az olvasási lehetőségek térbeli szétszakadása is megjelenik. Miközben országosan még mindig több ezer könyvtár és fiókkönyvtár működik, bizonyos térségekben gyakorlatilag eltűntek a nyilvános könyvtári szolgáltatások, és a kis lélekszámú falvak nagy részében sem könyvesbolt, sem stabil könyvkínálat nem érhető el. Éppen ezért fókuszál a kezdeményezés ezekre a „könyvsivatagokra”: olyan településekre, ahol egyetlen csomag mesekönyv is valódi kulturális esemény, a gyerekek pedig életükben először tapasztalhatják meg, milyen érzés saját könyvet lapozgatni, felolvastatni, majd újra és újra kézbe venni.
Miért pont mesekönyv, és miért pont a Mikulás?
A szervező csapat hangsúlyozza, hogy a mesekönyv több, mint egy kedves tárgy: eszköz a nyelvi fejlődéshez, kapu a képzelethez, és az egyik legjobb „tréning” az olvasási kedv felé. Kutatások sora igazolja, hogy azoknál a gyerekeknél, akikkel rendszeresen olvasnak otthon, jobb a szókincs, fejlettebb a szövegértés, erősebb a koncentráció, és általában empatikusabban viszonyulnak másokhoz.
A decemberi, Mikulás-közeli időszak különösen alkalmas arra, hogy az olvasást pozitív érzelmi élményekhez kössük. A gyerekek számára a Mikulás és a karácsony egyszerre jelenti az ajándékozást, a meglepetést, a közös otthoni készülődést – ha ebbe az élménybe beépül az is, hogy „mi most egy mesekönyvet ajándékozunk tovább más gyerekeknek”, az hosszú távon is formálhatja az adakozáshoz és az olvasáshoz való viszonyukat. A szervezők ezért kérik, hogy a családok ne „felesleges”, leharcolt kötetet válasszanak, hanem olyan könyvet, amit maguk is szívesen adtak valaha a gyerek kezébe, és amiről el tudják képzelni, hogy másnak is ugyanolyan örömöt jelent majd.
Hogyan csatlakozhat egy család?
A kezdeményezés egyik ereje, hogy a részvétel nagyon egyszerű, mégis tudatos döntést kíván a családoktól. A szervezők egy több lépésből álló, de otthon könnyen megvalósítható „mini projektet” javasolnak:
- Közös válogatás: a szülők a gyerekkel együtt nézik át a könyvespolcot, és felteszik a kérdést: „Melyik az az egy mesekönyv, amit szerinted más gyerekeknek is el kellene olvasni?”, majd együtt kiválasztják a továbbajándékozandó kötetet.
- Beszélgetés az adakozásról és az olvasásról: a gyerek megérti, hogy a könyv nem „eltűnik”, hanem továbbvándorol, olyan gyerekhez jut el, akinek nincs saját mesekönyve, és ezáltal ők is segítenek. A könyv átadása és a Mikulás teájának „kifizetése” egy közös családi cukrászdalátogatás része lehet, így az adakozás, az olvasás és az ünnepvárás élménye egybefonódik.
Mindez nem igényel komoly anyagi áldozatot: egyetlen, otthon már elolvasott mesekönyv átadásával a család hozzájárulhat ahhoz, hogy egy másik településen a gyerekek egészen új világokat fedezhessenek fel a lapokon keresztül.
Mikor sikeres egy ilyen kezdeményezés?
A „mesekönyves fizetés” akció akkor lehet igazán sikeres, ha három szinten is eléri a célját.
Egyrészt rövid távon: minél több minőségi mesekönyv jusson el a könyvsivatagnak számító településekre. Ezeken a helyeken sokszor az is eseményszámba megy, ha egy osztályteremben vagy közösségi térben egyszerre több új, színes, kortárs gyerekkönyv jelenik meg, amit a gyerekek körbeülnek, lapozgatnak, felolvasnak egymásnak.
Másrészt középtávon: a részt vevő családok számára új rutin alakulhat ki. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy otthon természetes dolog könyveket nézegetni, azokról beszélgetni, majd egyet „továbbadni” azoknak, akiknek kevesebb jut, akkor az olvasás nem iskolai kötelezettséggé, hanem közös családi élménnyé válik.
Harmadrészt hosszú távon: a társadalmi üzenet is fontos. Amikor országos szinten is hírként jelenik meg, hogy cukrászdákban mesekönyvvel is lehet fizetni, az rávilágít arra, hogy az olvasás nem pusztán oktatási szakmai kérdés, hanem közös felelősség. Egy-egy kreatív, emberközeli kezdeményezés – mint a Mikulás teája mesekönyvvel – képes felhívni a figyelmet arra, hogy az olvasási készségek hiánya nem elvont statisztika, hanem nagyon is valós mindennapi probléma.
Mesekönyv mint fizetőeszköz – szimbolikus üzenet
Végül érdemes magát a gesztust is értelmezni: a mesekönyv, mint „fizetőeszköz” egyszerre játékos és nagyon komoly szimbólum. A gyerekek számára izgalmas, hogy nem pénzzel, hanem könyvvel fizetnek egy teáért – ez közelebb hozza hozzájuk az adakozás élményét. A felnőttek számára pedig emlékeztető: egy jól megválasztott könyv értéke messze túlmutat az árán.
A leadott kötetek új életet kapnak: új gyerekek kezébe kerülnek, új szobákban, új falusi házakban vagy iskolákban kezdik el formálni a képzeletet, a szókincset, a gondolkodást. Így válik a Mikulás teája egy csésze szeretetnél is többé: híddá azok között, akiknek természetes a könyvespolc, és azok között, akiknek egyetlen mesekönyv is ünnep.