Márton Viviana neve 2024 nyarán robbant be a köztudatba, amikor mindössze 18 évesen olimpiai bajnok lett a párizsi játékokon a női taekwondo 67 kilogrammos súlycsoportjában. Ezzel nemcsak a saját pályafutásában írt történelmet, hanem a magyar sportban is: ő szerezte hazánk első olimpiai aranyérmét taekwondóban, és egy csapásra a teljes magyar olimpiai csapat egyik emblematikus alakjává vált.
2025 őszén aztán egy egészen más típusú színpadon tűnt fel: Rijádban, a szaúdi labdarúgó-bajnokság egyik rangadóján szurkolóként élte át Cristiano Ronaldo egyik leglátványosabb gólját – ikertestvérével, Márton Luanával és edzőjükkel együtt. A gól és a magyar olimpiai bajnok reakciója pillanatok alatt bejárta a sajtót, újra a figyelem középpontjába állítva a „magyar taekwondo csodaikreket”.
A párizsi arany, amely mindent megváltoztatott
A párizsi olimpia előtt Márton Viviana neve elsősorban a taekwondót szorosabban követőknek csengett ismerősen. A Grand Palais impozáns csarnokában azonban olyan magabiztossággal és érett taktikával versenyzett, mintha évek óta a legnagyobb tornák döntőinek visszatérő szereplője lenne.
A női 67 kilogrammos kategóriában négy mérkőzésen át maradt verhetetlen. Az elődöntőben a súlycsoport egyik klasszisát, a korábbi világbajnok és Európa-bajnok Sarah Chaârit győzte le feszült, kiélezett csatában. A fináléban a szerb Aleksandra Perisic várt rá, aki félelmetes rutinnal és komoly éremkollekcióval érkezett az olimpiára. Viviana azonban higgadt maradt: pontos testrúgásokkal, jól időzített fejrúgásokkal és rendkívül fegyelmezett védekezéssel két menetben eldöntötte a meccset, és olimpiai bajnok lett.
Ez a siker azonnal sporttörténelmi dimenziót kapott. Magyarország addig még soha nem szerzett olimpiai érmet taekwondóban, így Viviana győzelme egyszerre szólt egy fiatal tehetség pályára lépéséről és egy egész szakág ugrásszerű előrelépéséről. A párizsi játékok magyar aranyérmei közül az övé az egyik legváratlanabb, ezért sokak szemében az egyik legszebb történet is lett.
A Márton ikrek: két világklasszis, egy család
Márton Viviana története szorosan összefonódik ikertestvérével, Luanával. A Márton ikrek különleges párost alkotnak: mindketten taekwondóznak, mindketten magyar színekben versenyeznek, ugyanakkor életük és sportkarrierjük nagy része Spanyolországhoz kötődik, ahol gyerekkoruk óta élnek és edzenek.
Miközben Viviana olimpiai bajnok lett, Luana a világbajnokságok specialistájaként hívta fel magára a figyelmet: világbajnoki címeket szerzett, és rövid idő alatt a kategóriája egyik legrettegettebb versenyzőjévé vált. 2025-ben a kínai Vuhsziban rendezett világbajnokságon ismét a dobogó tetejére állhatott, miközben Viviana egy másik súlycsoportban ezüstérmet nyert. Ritka, hogy egy sportágban, ráadásul ugyanabból a családból két ennyire fiatal és ennyire eredményes világklasszis tűnjön fel egyszerre, ezért nem véletlen, hogy a nemzetközi sajtó „csodaikrekként” emlegeti őket.
A magyar taekwondo számára óriási ajándék ez a kettős jelenlét. A válogatott egyszerre számíthat egy olimpiai bajnokra és egy többszörös világbajnokra, akik ráadásul egymást is folyamatosan húzzák fölfelé, mind edzésen, mind versenyhelyzetben.
Cristiano Ronaldo csodagólja a lelátón tomboló olimpiai bajnok előtt
2025 novemberében a Márton ikrek neve egy futballmérkőzés kapcsán került a címlapokra. A szaúdi bajnokságban az al-Nasszr hazai pályán fogadta az al-Halídzs csapatát, és Cristiano Ronaldo vezetésével magabiztos győzelmet aratott. A hosszabbítás perceiben Ronaldo egy látványos ollózós góllal állította be a végeredményt – a mozdulat és a gól azonnal bejárta a világot.
A különlegességet az adta az eseményhez, hogy a lelátón, a VIP-szektor közelében ott ült Márton Viviana, az olimpiai bajnok magyar taekwondós, testvére, Luana, valamint finn edzőjük, Suvi Mikkonen is. A meccsre nem edzőtábor vagy hivatalos sportprogram részeként, hanem jutalomként érkeztek: egy kis „kikapcsolódás” volt számukra a sűrű versenyidény közepén.
A róluk készült videókon jól látszik, milyen felszabadultan ünnepelték Ronaldo góljait. A hosszabbításban szerzett ollózós találatnál már szinte az egész sor felállva ünnepelt, Viviana és Luana pedig pont ugyanazzal a gyermeki rajongással reagáltak, ahogyan rájuk is rajonganak a saját sportáguk fiatal követői. A meccs előtt Ronaldo-mezt is vásároltak, ezzel is jelezve: ezúttal nem róluk, hanem a futball egyik legnagyobb ikonjáról szól az este.
Miért jelentős ez a „találkozás” a sport szempontjából?
Könnyű lenne azt gondolni, hogy csak egy látványos futballgólról és néhány lelkes szurkolói videóról van szó, a történet azonban túlmutat ezen. Cristiano Ronaldo az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb futballcsillaga, a profizmus, a kitartás és a maximalizmus szimbóluma. Márton Viviana pedig egy olyan új magyar generáció tagja, amely egy itthon kevéssé ismert küzdősporttal ért fel az olimpiai csúcsra.
Taekwondósként pontosan tudja, milyen fizikai és technikai háttér kell egy ilyen mozdulat végrehajtásához. Egy jól kivitelezett ollózós gól koordinációban, rugalmasságban és időzítésben nagyon közel áll egy magasra felcsapó fejrúgáshoz vagy egy pontos testtalálathoz. Ha úgy tetszik, Ronaldo ollózása a futballban ugyanazt jelképezi, mint a taekwondóban egy döntő pillanatban bevitt, tiszta fejrúgás: egyetlen, tökéletesen időzített mozdulat mindent eldönthet.
Kommunikációs szempontból is fontos pillanat volt ez. A Márton ikrek közösségimédia-jelenléte erős, és az ilyen jellegű, emberközeli pillanatok – amikor ők is „csak” rajongók – közelebb hozzák őket a szélesebb közönséghez. Sok olyan fiatal sportkedvelő, aki elsősorban futballt néz és Ronaldón nőtt fel, éppen az ilyen történeteken keresztül fedezheti fel, hogy a taekwondo is dinamikus, látványos, sztárokat adó sportág.
A Márton ikrek és a magyar taekwondo jövője
Márton Viviana olimpiai aranya és Luana világbajnoki címei új korszakot nyitottak a magyar taekwondóban. Egy olyan sportágról van szó, amely korábban meglehetősen szűk közönséget ért el, most viszont országosan ismert arcot kapott – pontosabban kettőt. A klubok visszajelzései szerint egyre több gyerek érkezik az edzésekre kifejezetten azzal, hogy „olyan akarok lenni, mint a Márton ikrek”.
A két versenyző pályafutása szempontjából is izgalmas időszak következik. Viviana már 18–19 évesen olimpiai bajnok és világbajnoki érmes, így reális esélye van arra, hogy a következő olimpiai ciklusban is a világ élvonalában maradjon. Luana kétszeres világbajnokként, ám egyelőre olimpiai részvétel nélkül készül a következő kvalifikációs sorozatokra, számára az olimpiai dobogó lehet a következő nagy cél.
Mindkettőjük pályáját erősen meghatározza, hogy nemcsak testvérek, hanem szoros szakmai társak is. Edzésen egymás legnagyobb riválisai, versenyen egymás legnagyobb szurkolói. Az, hogy döntéseiket – klubválasztás, súlycsoport, edzői stáb – összehangoltan hozzák meg, tovább erősíti a mögöttük álló szakmai hátteret.
Mit üzen Márton Viviana története a magyar sportnak?
Márton Viviana sikere több fontos üzenetet hordoz a magyar sport számára. Először is megmutatja, hogy egy kisebb, nem kifejezetten reflektorfényben lévő sportágban is el lehet jutni az olimpiai csúcsra, ha a tehetség mellé profi nemzetközi közeg, modern felkészülés és következetes munka társul. Másodszor rávilágít arra, hogy a határon túl élő, de magyar kötődésű sportolók bevonása mekkora tartalékokat jelenthet a válogatottaknak.
A Márton ikrek története kommunikációs szempontból is példaértékű. A párizsi aranyat követő hetekben a taekwondo olyan figyelmet kapott Magyarországon, amire korábban még nem volt példa, és azóta is rendszeresen visszatér a sporthírekbe. A rijádi futballmeccs, Cristiano Ronaldo csodagólja és a lelátón önfeledten ünneplő olimpiai bajnok képe pedig újabb hidat épített a magyar taekwondo és a nemzetközi sportvilág ikonikus alakjai között.
Egy fiatal bajnok, aki még csak most kezdte
Márton Viviana ma már nem „ismeretlen tinédzser”, hanem olimpiai bajnok, világbajnoki érmes, a magyar taekwondo első számú arca. Mindezt úgy érte el, hogy pályafutása elején jár: egy teljes olimpiai ciklus, sőt akár kettő is előtte állhat még a csúcson. Ha egészséges marad és meg tudja őrizni motivációját, hosszú éveken át számolni kell vele a nemzetközi mezőnyben.
A rijádi este, Ronaldo ollózós gólja és a lelátón ünneplő Márton ikrek képsora egy újabb fejezet ebben a gyorsan íródó sporttörténetben. Megmutatja, hogy a világszínvonalú sportolók is tudnak rajongani másokért, és hogy a sportágak között láthatatlan kapocs húzódik: egy olimpiai bajnok taekwondós pontosan érzi, mennyi munka, mennyi gyakorlás, mennyi újrakezdés van egy látványos ollózás mögött. Talán ezért is olyan hiteles és emberi, amikor ő is feláll, és tapsol a stadionban.