Amikor egy csapat 5–1-re vezet idegenben, ritkán számít arra, hogy a végén a „túlélés” szó kerül elő az edző szájából. A Fulham–Manchester City 4–5-re végződő, kilencgólos rangadó azonban pontosan ilyen este volt: Erling Haaland történelmi, 100. Premier League-góljával, könnyednek tűnő előnnyel, majd csaknem eldobott győzelemmel és egy láthatóan tanácstalan Pep Guardiolával.
A mérkőzés és Haaland rekordja tökéletes nagyításban mutatja meg, milyen a jelenlegi Manchester City: támadásban szinte megállíthatatlan, hátul viszont meglepően sebezhető – és ez a kettősség a bajnoki cím sorsát is befolyásolhatja.
Fulham–Manchester City 4–5: egy meccs, ami kicsúszott az irányításból
A Craven Cottage-ben játszott bajnoki már az első percektől emlékezetesnek ígérkezett. Haaland hamar jelezte, hogy nem mindennapi estére készül: korán eltalálta a kapufát, majd nem sokkal később, egy jobb oldalról érkező beadás után hatalmas erejű lövéssel megszerezte a vezetést. Ez volt a norvég csatár 100. gólja a Premier League-ben – ráadásul rekordidő alatt.
A City ekkor még a szokásos forgatókönyvet követte. Haaland később gólpasszt is adott, elegánsan játszotta meg a mélységbe induló társát, aki higgadt emeléssel duplázta meg az előnyt. Phil Foden egy látványos csavarással a felső sarokba bombázott, így a félidő vége felé már 3–0-ra vezetett az aktuális bajnok.
A Fulham azonban még az első játékrészben jelezte, hogy nem adja fel. Egy pontos beadás után érkező fejesgóllal 3–1-re módosult az állás, és bár a City a második félidő elején újabb két találattal 5–1-re elhúzott, a hazaiak nem omlottak össze. A londoniak a közönség támogatásával bátran támadtak, és fokozatosan faragták a hátrányt.
Iwobi pontos lövése után a csereként beálló Chukwueze kétszer is betalált, így a 78. percre már csak egy gól volt a különbség. A hosszabbításban egy fulhami kísérlet már az egyenlítésért ment, de Joško Gvardiol a gólvonalon mentett – centiken múlt, hogy a City ne veszítsen el egy 5–1-es vezetést.
A győzelem végül Manchesterbe utazott, amivel a City tovább tapad a listavezetőre, de a meccs utóélete inkább a védekezés sebezhetőségéről és a kontroll elvesztéséről szólt, mintsem egy sima idegenbeli siker megünnepléséről.
Haaland 100-as klubja: rekordidő alatt az elitben
Haaland fulhami gólja messze nem „csak egy” találat volt a sok közül: ezzel lépett be a Premier League 100-as klubjába, ráadásul mindenkinél gyorsabban. A statisztikák szerint 111 bajnokin jutott el 100 gólig, ezzel maga mögé utasította Alan Shearer korábbi csúcsát, aki 124 mérkőzés alatt érte el ugyanezt a határt.
A 100-as klub a bajnokság történetének egyik legelőkelőbb társasága. Olyan nevek sorakoznak benne, mint Shearer, Harry Kane, Wayne Rooney, Sergio Agüero, Thierry Henry vagy Mohamed Salah. Haaland azonban több szempontból is külön eld:
- a 35. játékosként érte el a 100 gólt, és már a hetedik, aki Manchester City-mezben jutott el idáig;
- mindössze húszas évei közepén jár, vagyis elméletileg még egy bő évtized áll előtte a ligában.
Shearer 260 gólos örökös rekordja első ránézésre elérhetetlennek tűnik, de ha Haaland tartja a jelenlegi ütemet, pusztán matematikailag egyáltalán nem kizárt, hogy hosszú távon megközelítse vagy akár meg is döntse. Már most több gólkirályi címnél jár, és továbbra is a góllövőlista élmezőnyében halad.
A meccs után a norvég csatár is hangsúlyozta: számára a rekordok fontosak, de végső soron a trófeák érdeklik. A City csatáraként az a feladata, hogy hétről hétre gólokkal segítse a csapatot – a kérdés inkább az, hogy a védelem képes-e felnőni ehhez a szinthez.
Guardiola dilemmája: amikor a Premier League túl vad, hogy kontrolláld
A mérkőzés után Pep Guardiola szokatlanul őszintén beszélt a történtekről. Többször is elismételte: „ez a Premier League” – vagyis egy olyan bajnokság, ahol még az öt gólig jutó bajnokcsapat sem dőlhet hátra, mert néhány rossz perc elég ahhoz, hogy teljesen megváltozzon a meccs képe.
Guardiola szerint a Fulham góljai nagyrészt abból fakadtak, hogy a City túlságosan mélyen húzódott vissza, és nem uralta eléggé a tizenhatos előtti területet. Az első beadásokat még gyakran sikerült kifejelni, de a második hullámra érkező hazai játékosok sokszor teljesen üresen lőhettek.
Az edző azt is kiemelte, hogy 5–3-nál Haaland fejese a kapufán csattant – ha abból gól születik, szinte biztosan lezárja a mérkőzést. Ehelyett pár perccel később már 5–4 állt az eredményjelzőn, és innentől szerinte csak a „túlélésről” volt szó: bárhogyan kihúzni a végéig, és elvinni a három pontot.
Nyilatkozatában némi öniróniával megjegyezte, hogy az ilyen meccsek „a maradék haját is kitépik”, de a felszín alatt komolyabb üzenet is rejlett: a City jelenlegi formájában nem mindig tudja minden pillanatban kézben tartani az eseményeket, még akkor sem, ha támadásban időnként úgy futballozik, mintha egy videojáték legnehezebb szintjén játszana.
Támadógépezet a köbön: Haaland, Foden, Doku – és a törékeny védelem
A Fulham elleni találkozó nemcsak a védekezési hibákról szólt. Az első órában a City támadójátéka szinte hibátlan volt. Haaland a tizenhatoson belül uralta a területet, Foden magabiztosan, kreatívan futballozott a félterületekben, Doku pedig egy az egyben talán a liga egyik legveszélyesebb szélsője: cseleivel folyamatosan bontotta az ellenfél védelmét, és gólpasszokkal is hozzátett.
A gond a pálya másik oldalán jelent meg. Az utóbbi hetekben a csapat a megszokottnál jóval több gólt kapott, és nemcsak nagycsapatok, hanem papíron gyengébb ellenfelek ellen is. A Fulham mind a négy találata olyan szituációból született, ahol a City védelme az első labdát ugyan még kezelni tudta, de a lepattanókra, második labdákra már nem reagált elég gyorsan.
A védekezési problémákat több tényező is súlyosbítja:
- kulcsjátékosok hiánya és rotációja megbontja a megszokott egyensúlyt a középpálya és a védelem között;
- a sűrű meccsnaptár, az új igazolások beépítése és a taktikai kísérletek miatt a csapatösszhang sem minden helyzetben tökéletes, különösen a szélső védő posztokon.
Ezzel együtt kiemelendő Bernardo Silva szerepe, aki a meccs végén szinte karmesterként próbálta megnyugtatni a játékot: állandóan labdát kért, lassította a tempót, segítette a védekezést és irányította a fiatalabb társakat. Nem véletlen, hogy a kaotikus hajrákban Guardiola rendszerint rá támaszkodik.
A kérdés az, hogy egy ennyire támadás-orientált City hosszabb távon is képes lesz-e kompenzálni a védekezés gyengébb pillanatait pusztán azzal, hogy „eggyel többet rúg, mint az ellenfél”. A Premier League története azt mutatja, hogy a bajnoki címhez általában nemcsak gólzáporos támadójáték, hanem fegyelmezett védekezés is szükséges.
Haaland és a City jövője: rekordhajsza és címvédés között
Haaland személyes céljai – újabb gólkirályi címek, esetleg Shearer rekordjának megdöntése – jól megférnek a Manchester City ambícióival. Egy ilyen csatár jelenléte lehetővé teszi Guardiolának, hogy bátrabban vállalja fel a kockázatosabb, támadóbb felfogást, hiszen tudja: a legkisebb megingásért is kegyetlenül tudnak büntetni az ellenfeleket.
A Fulham elleni meccs mégis intő jel. Megmutatta, hogy bármennyire félelmetes is a City előre játékban, a Premier League-ben nincs olyan mérkőzés, amelyet teljesen kontroll alatt lehet tartani. Ha a védelem nem stabilizálódik, akkor még Haaland történelmi ütemű góltermése sem garantálja az újabb bajnoki címet – különösen úgy, hogy a legfőbb riválisok, például az Arsenal, jóval fegyelmezettebb arcukat mutatják.
Az viszont már most látszik: Haaland 100. Premier League-gólja nem egy korszak lezárása, hanem inkább egy új fejezet kezdete. A City játéka továbbra is erősen köré szerveződik, Foden és Doku egyre meghatározóbb szereplői a rendszernek, és a klub filozófiája sem változott: labdával, dominánsan, sok gólt szerezve akar uralkodni.
A kérdés csak az, hogy a védelem időben felnő-e ehhez az ambícióhoz, vagy a látványos támadójáték ára az lesz, hogy a szezon egy hullámvasút-élménnyé válik, ahol minden fordulóban egy újabb gólzáporos thriller vár a szurkolókra.
Kilenc gól üzenete: a Cityt jelenleg csak a saját védelme állíthatja meg
A Fulham–Manchester City 4–5 nem csupán egy őrült, semleges nézőknek szóló futballmozi volt. Ez a mérkőzés tökéletes esszenciája mindannak, amiért a Cityt az elmúlt években csodálják, és ami miatt mostanában kritizálják is. Elöl Haaland és társai olyan szintet képviselnek, amelyhez nagyon kevés csapat tud akár csak megközelítőleg felnőni, miközben a védelem koncentrációs hibái és az átmenetek alulbecsülése veszélyes törékenységet rajzolnak ki.
Ha Guardiola megtalálja az egyensúlyt a kreatív szabadság és a strukturált védekezés között, akkor Haaland rekordjai csak a történet látványos díszítőelemei lesznek, és a City újabb trófeákat emelhet magasba. Ha viszont továbbra is gólvonalról mentéseken múlik egy 5–1-ről induló meccs kimenetele, akkor könnyen lehet, hogy a manchesteri kékek szezonja inkább drámai, mint diadalmas forgatókönyv szerint folytatódik.