Hetvenkét éves korában, 2025. december 6-án elhunyt Csajbók Sándorné Németh Erzsébet, az 1976-os montreali olimpián bronzérmet nyerő magyar női kézilabda-válogatott kiemelkedő alakja. Halálhírét a Magyar Olimpiai Bizottság és klubja, a Ferencváros is megerősítette; mindkét szervezet saját halottjának tekinti a klasszist, ami jól mutatja, milyen nagyra becsülték a sportágon belül.
Németh Erzsébet a hetvenes–nyolcvanas évek „nagy női kézilabda-generációjának” egyik kulcsfigurája volt: két olimpián szerepelt, három világbajnokságról hozott haza érmet, és 230-szor ölthette magára a magyar válogatott mezét. Irányítóként és beállóként egyaránt megállta a helyét, sokoldalúságával, játékintelligenciájával és küzdőszellemével vált meghatározóvá klubjában és a nemzeti csapatban egyaránt.
Magyarkeresztúrtól Csornán át a Fradiig
Németh Erzsébet 1953. február 10-én született a Győr–Sopron megyei Magyarkeresztúron. Már általános iskolás korában kitűnt tehetségével: először atlétikában mutatta meg gyorsaságát és állóképességét, majd tizenévesen fordult komolyabban a kézilabda felé. A sportággal 1967-ben, a csornai MEDOSZ SE csapatánál kezdett el rendszeresen foglalkozni, ahol Dreisziger Miklós volt az edzője – ugyanaz a szakember, aki később több más élvonalbeli játékos pályafutását is elindította.
A középiskolai érettségi után 1972-ben Budapestre költözött, és az előző szezonban bajnokságot nyerő Ferencváros játékosa lett. Ezzel élete és pályafutása is új irányt vett: az ország egyik legpatinásabb klubjához került, ahol hamar alapemberré vált, és ahol a későbbiekben pályafutása legnagyobb klub-sikereit elérte.
Klubkarrier: KEK-győzelem, kupasikerek, ferencvárosi ikon
A Ferencváros női kézilabdacsapatában 1973 és 1985 között játszott, vagyis több mint egy évtizeden át volt meghatározó tagja a zöld-fehéreknek. Később a Tatabányai Bányászban, majd a Jászberényi Lehel gárdájában is megfordult, ám nevét elsősorban a Fradival elért eredményeihez kötik.
A klubtörténelem kiemelt fejezeteként tartják számon az 1978-as Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győzelmet, amelyben Németh Erzsébet kulcsszerepet játszott. A nemzetközi kupasiker mellett Magyar Kupa-győztesként is ünnepelhették, a Ferencvárosban pedig hosszú éveken át stabil kezdőként, a csapat egyik vezéreként számítottak rá.
Posztja szerint elsősorban irányítóként mozgatta a csapat játékát, de beállóként is számíthattak rá, ami abban a korszakban különösen nagy érték volt. Az irányító a pálya „agya”, aki felépíti a támadást, míg a beálló a védők gyűrűjében küzd a gólhelyzetekért – Németh mindkét szerepkörben biztos pontnak számított. Ez a kettősség tette olyan sokoldalúvá és nehezen pótolhatóvá.
A válogatott oszlopa: Montreal bronza és vb-érmek
A magyar válogatottban az 1970-es évek első felétől 1986-ig szerepelt, és összesen 230 alkalommal lépett pályára a nemzeti csapat színeiben. Ezzel a magyar női kézilabdázók történelmi ranglistáján is az élmezőnyben találjuk, a legtöbbször válogatott játékosok között.
Pályafutása csúcsát a világversenyeken elért sikerek jelentették. A legfontosabbak közül kiemelkednek:
- az 1976-os montreali olimpia bronzérme, amelyet Török Bódog szövetségi kapitány csapatával szerzett meg,
- az 1980-as moszkvai olimpia 4. helyezése, amely szintén pontszerző, kiemelkedő eredmény volt,
- az 1975-ös világbajnokság bronzérme a Szovjetunióban,
- az 1978-as világbajnokság bronzérme Csehszlovákiában,
- az 1982-es, hazai rendezésű világbajnokság ezüstérme.
Ezek az eredmények nemcsak egy kivételes egyéni pályafutás állomásai, hanem egy legendás korszak mérföldkövei is. A hetvenes–nyolcvanas évek magyar női válogatottja világszinten meghatározó erő volt, és Németh Erzsébet ennek a „nagycsapatnak” volt az egyik vezéralakja – olyan játékosok között, akik közül többen máig meghatározzák a magyar kézilabda kollektív emlékezetét.
Tanulás, civil élet és edzői pálya
A topsport mellett Németh Erzsébet mindig komolyan vette a tanulást is. Aktív játékosként vendéglátást tanult, ami akkoriban sok sportolónak jelentett stabil civil lábat a bizonytalan sportszakmai jövő mellett. Pályafutása lezárulta után sem szakadt el a sporttól, de nem elégedett meg a játékosmúltjával: túl az ötvenen a Testnevelési Egyetemen szakedzői diplomát szerzett.
Edzőként elsősorban utánpótláscsapatoknál dolgozott, többek között Csömörön és Maglódon. A róla szóló visszaemlékezések szerint nagy türelemmel, mégis következetesen foglalkozott a gyerekekkel, és igyekezett átadni mindazt, amit saját pályafutása során tanult: az alázatot, a csapatszellemet és a sport iránti feltétlen szeretetet. Gyermekei is a kézilabdán keresztül találták meg a kapcsolatot a sporttal, ami jól mutatja, hogy nála a kézilabda nemcsak munka és eredmény, hanem családi érték is volt.
A búcsú: a MOB és a Fradi saját halottja
Halálhíre szinte azonnal bejárta a sportmédiát: beszámolt róla több országos orgánum, a Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Ferencváros is. A MOB hivatalos közleményében kiemelte, hogy Németh két olimpián is pontszerző helyezést ért el a válogatottal, három világbajnokságról tért haza éremmel, és saját halottjának tekinti őt.
A Ferencváros megható szavakkal búcsúzott tőle: felidézték, hogy 1973 és 1985 között viselte a Fradi mezét, hogy tagja volt az 1978-as KEK-győztes csapatnak, és hogy 1999-ben – a klub centenáriumán – Aranydiplomával ismerték el érdemeit. A klub szintén saját halottjaként gyászolja egykori játékosát, ami jól mutatja, mennyire mélyen beírta magát a Ferencváros történetébe.
A kézilabda-közösség halálhíre kapcsán szinte egyöntetűen „csendes klasszisként” emlékezett rá: nem a hangos gesztusairól, hanem inkább a munka iránti alázatáról, a fegyelmezett, megbízható játékáról és arról volt ismert, hogy a legnagyobb téttel bíró meccseken is higgadtan, profin teljesített.
Mit jelent ma Németh Erzsébet öröksége?
Németh Erzsébet pályafutása több szempontból is üzenet a mai sportolóknak és a kézilabdát szerető fiataloknak. Egyrészt azt mutatja, hogy a nemzetközi élvonalba vezető út a vidéki kisvárosokból is elindulhat – Magyarkeresztúrról és Csornáról jutott el Montreal dobogójáig. Másrészt példája rávilágít, hogy a sokoldalúság, a több poszton való bevethetőség óriási érték egy csapatjátékban.
Életútja azt is bizonyítja, hogy egy élsportolói karrier nem ér véget a pályafutás lezárásával: civil szakmát tanult, később felsőfokú sportdiplomát szerzett, edzőként és nevelőként adta tovább tudását. Megmutatta, hogy a kézilabda nemcsak érmekben, kupákban mérhető, hanem abban is, hány gyerek kezd el sportolni miatta, hány fiatalnak ad kapaszkodót egy hiteles példakép.
Egy csendes klasszis, akire mindig emlékezni fogunk
Németh Erzsébet neve ott szerepel a magyar női kézilabdázás legnagyobbjai között: olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüst- és bronzérmes, KEK-győztes, több mint két évtizeden át a hazai élvonal meghatározó szereplője, 230-szoros válogatott. Életútja a kitartásról, a folyamatos tanulásról és a sport iránti rendíthetetlen elköteleződésről szól – úgy a pályán, mint azon túl.
Azok számára, akik látták játszani, egy magabiztos, mégis szerény irányító emléke marad, aki tudta, mikor kell gólt lőni, mikor kell társát helyzetbe hozni, és mikor elvégezni a „láthatatlan munkát”. Az újabb generációk számára pedig olyan legenda, akinek története ma is inspiráció: bizonyítéka annak, hogy tehetséggel, munkával és alázattal a magyar női kézilabdában a világelit tetejére lehet jutni.