A Carson Coma mára az egyik legfontosabb magyar gitárzenekar: telt házas klubbulik, nagyszínpados fesztiválfellépések, nemzetközi turnék és rangos díjak jelzik, hogy egy egész generáció találta meg bennük a saját hangját. 2025 végén új fejezethez érkeztek: megjelent az ötödik nagylemezük, a Purgatórium, amelyben a „menjek vagy maradjak” dilemmája, a magyarságtudat, a férfiasság és a húszas évek szorongásai keverednek szerelemmel, humorral és szelíd dühvel.
A friss lemez megjelenését szorosan követik az élő fellépések is: az új dalokat először akusztikus triófelállásban, egy intim hangulatú esten hallhatja a közönség Szegeden, a JATE Klubban december 6-án, alig napokkal a lemez premierje után. A nagy szabású, teljes zenekaros lemezbemutató pedig 2026 tavaszán várható, egy fővárosi sportpályán megrendezett koncerten, ahol már a Purgatórium teljes hangzásvilága megszólal majd.
Kik ők, honnan jöttek?
A Carson Coma 2018-ban alakult Budapesten, és nagyon rövid idő alatt robbant be a hazai alternatív színtér élvonalába. Első kislemezüket, a What A Time To Be Alive-ot 2018 őszén adták ki, majd 2019-ben megjelent a Corduroy Club című bemutatkozó album, amelyet erősen hatott a ’60-as évek beat- és tánczenéje, és amelyen még többségében angolul énekeltek.
A második, már döntően magyar nyelvű album, a Lesz, ami lesz 2020-ban érkezett, ekkorra a zenekar gyakorlatilag végleg beköltözött a hazai klubok és fesztiválok programjába. Ugyanebben az évben megkapták a Fonogram-díjat „Az év felfedezettje” kategóriában, majd 2022-ben az MTV Europe Music Award „Best Hungarian Act” elismerését is hazavitték, ami ritka áttörésnek számít egy alternatív gitárzenekartól.
2022-ben jelent meg a Digitális/Analóg, 2023-ban pedig a IV, amely már keményebb, post-punkos hangzással és markánsan rendszerkritikus dalszövegekkel tette őket még láthatóbbá – nemcsak zenei, hanem közéleti értelemben is.
A jelenlegi felállás: Zsombor Bóna (gitár), Fekete Giorgio (gitár, ének), Gaál Péter (ütőhangszerek), Héra Barnabás (dob, ének), Jónás Attila (basszusgitár) és Kun Bálint (billentyűk).
A „dühös felnőttek” korszaka: politikai viharfelhők a IV körül
A IV volt az a lemez, amelynél a zenekar maga is úgy érezte, hogy „dühös felnőtteként” szólal meg: zenében és szövegben is karcosabb, politikailag és társadalmilag jóval direktebb anyag született. A FELDOBOM A KÖVET című dal például kifejezetten erős politikai üzenetével vált hivatkozási ponttá; a hozzá készült klipet többen az utóbbi évek egyik legfontosabb magyar videójának tartják.
A zenekar rendszerkritikus számainak és nyilatkozatainak következménye is lett: egy brüsszeli koncertjüket például az utolsó pillanatban mondták le, miután a tagok nyíltan támogatták a magyarországi tanársztrájkot, és többször kiálltak a szabad oktatás és a kisebbségek jogai mellett. Nem véletlen, hogy sokak szemében a Carson Coma már nem pusztán zenekar, hanem egyfajta mozgalom is, amely a Z generáció kritikus gondolkodását és társadalmi érzékenységét képviseli.
A tagok ugyanakkor következetesen hangsúlyozzák: nem pártpolitikát csinálnak, hanem társadalmi felelősségvállalást gyakorolnak. Számukra az a természetes, hogy a dalaik és megszólalásaik az elfogadásról, a szolidaritásról, az oktatás fontosságáról és a kisebbségek melletti kiállásról szólnak – miközben továbbra is elsősorban zenészek szeretnének lenni, nem politikusok.
Purgatórium: az ötödik lemez, ahol a kérdés az, hogy „menjek vagy maradjak”
Az új, Purgatórium című album ennek a történetnek egy következő, árnyaltabb fejezete. Egy friss interjúban úgy fogalmaztak: a lemez központi kérdése a „menjek vagy maradjak” – ez a dilemmavilág egyszerre érvényes Magyarországra és párkapcsolatokra, sőt tágabban az egész húszas évekre.
A dalokban felbukkan a honvágy, a kivándorlás gondolata, a kilátástalan hétköznapok, a rántott sajt és az alkoholba csúszó életek, sőt egy hirtelen felismert istenhit is – mindezek együtt adják a purgatórium-élményt, amelyben nem a pokol, hanem a lebegés, a bizonytalanság a legnehezebb.
A Purgatórium ugyanakkor nem lemondó vagy depresszív lemez. A dalok sokkal inkább arról szólnak, hogyan érzi magát egy fiatal felnőtt abban a társadalmi közegben, amit nem ő választott, de amiben próbál értelmes, szerethető életet építeni. A zenekar szerint a mostani anyag kevésbé „az ujjmutogatásról”, és inkább az önreflexióról szól: hogyan lehet fejben, lélekben túlélni egy olyan országban, ahol sok mindennel nem értesz egyet – anélkül, hogy rögtön „hazaárulónak” bélyegeznének.
A lemez kapcsán Fekete Giorgio úgy fogalmazott, hogy ez az eddigi legőszintébb anyaguk: az elmúlt évek zenekari és magánéleti nehézségeinek felvállalása és feldolgozása, ami új korszakot nyit a húszas éveikben – emberileg és zeneileg is.
Közreműködők: amikor összeérnek generációk és műfajok
A Purgatórium nemcsak a Carson Coma belső fejlődésének lenyomata, hanem izgalmas találkozási pont is a kortárs magyar pop és hiphop különböző világaival. A nagylemezhez vezető utat négy single jelölte ki: a Libikóka, az Isten, haza, család, a három előadóval közös Purgatórium és a Dzsúdlóval felvett Szemüveg.
A címadó dalban Krúbi és Beton.Hofi csatlakoznak a zenekarhoz – két olyan előadó, akik az utóbbi években szintén radikálisan új hangot hoztak a magyar rapbe és popkultúrába, gyakran nyúlva politikai, társadalmi témákhoz. A Szemüveg Dzsúdlóval a generációs szorongást és az önkép torzulásait fogalmazza meg, finom iróniával és fülbemászó dallamokkal.
A lemez egészét pedig tovább árnyalják az újonnan bemutatott közreműködések: az Rengeteg rossz közül a legjobb című számban Indigo tűnik fel, míg a Szegény öreg Tóth úr című dalban Bródy János csatlakozik a zenekarhoz. Ez utóbbi egyszerre szimbolikus és zenei gesztus: a ’70-es, ’80-as évek legendás közéleti dalszerzője fog össze egy olyan bandával, amelyet ma sokan a fiatal generáció lelkiismereteként tartanak számon.
A közreműködések mögött ráadásul következetes építkezés áll. A Carson Coma már korábban is dolgozott együtt Beton.Hofival – elég csak a Frida Kahlo című dalra gondolni –, miközben a saját koncertjeiken is tudatosan emelnek be fiatalabb, kevésbé ismert zenekarokat, mintha egy minifesztivál műsorszerkesztői lennének.
Ezek a kollaborációk azért is fontosak, mert hidat képeznek a különböző zenei szcénák, generációk és közönségek között: aki Krúbi vagy Beton.Hofi miatt talál rá a Carson Comára, könnyen lehet, hogy rajtuk keresztül fedezi fel Bródy életművét – és fordítva.
Miről szól valójában a Purgatórium?
A Purgatórium dalai mind önálló kis történetek, amelyek együtt egy nagyobb, lazán összefüggő regényt adnak ki a húszas évekről, a kelet-európai létbizonytalanságról és arról, hogy mit jelent ma magyar fiatalnak lenni. A számok témái között ott van a változás, a ragaszkodás és a menekülési vágy kettőssége, a szerelem hullámvölgyei, a családhoz és hazához való ambivalens viszony, valamint a 2025-ös magyarságtudat és férfiasság kérdései is.
A lemez egyik legfontosabb üzenete, hogy lehet egyszerre kritikusnak és kötődőnek lenni. Lehet úgy nem egyetérteni rengeteg dologgal, hogy közben nem mondasz le a saját országodról, nyelvedről, közegedről. A „ha az ember rengeteg mindennel nem ért egyet, attól még nem hazaáruló” gondolat éppen ezt a feszültséget oldja: azt mondja ki, hogy a hűség nem egyenlő a feltétlen lojalitással, és a kritika is lehet szeretetből fakadó gesztus.
Zeneileg a Purgatórium továbbviszi a IV punkosabb, karcosabb energiáit, de sokkal változatosabb hangszerelésben és színesebb hangszínvilággal – a retrós indie-pop, a beat, a modern alternatív rock és a pop-rap elemei egymásba csúsznak, miközben a Carson Coma-féle közérthető dallamérzék végig megmarad.
Koncertek: intim JATE-est és tömegrendezvények
A zenekar ereje élőben mutatkozik meg igazán. Az elmúlt években telt házas Budapest Park-koncertek, nagyszínpados fesztiválfellépések, MVM Dome-buli és első önálló európai turné jelezte, hogy a Carson Coma már jóval túlnőtt egy átlagos magyar klubbandán.
A Purgatórium dalaihoz „live session” videók is készülnek, amelyeknél a zenekar mintha egy stúdió-koncerten játszana: ez a formátum ráerősít arra a gondolatra, hogy az új számok elsősorban színpadra születtek, közvetlen kapcsolatban a közönséggel.
Különlegesnek ígérkezik a szegedi JATE Klub akusztikus triókoncertje is: itt a megszokott energiaszint megmarad, de sokkal közelebb kerülnek a dalok „csupasz” magjaihoz – a szöveghez, a dallamhoz, a hangulatváltásokhoz. Az, hogy az új lemez megjelenése után éppen egy ilyen intim esttel indulnak, jól illeszkedik a Purgatórium személyesebb, befelé figyelő karakteréhez.
Később a nagyszabású, teljes zenekaros lemezbemutató – például az MTK Sportparkban – már a régi, nagy Carson Coma-show tradícióját viszi tovább: egyszerre koncert és közösségi esemény, generációs találkozó, ahol együtt lehet kiénekelni a kétségeket, a dühöt, a reményt.
Miért lett a Carson Coma generációs zenekar?
A válasz több rétegből áll. Egyrészt ott van a zene: közérthető, dallamos, élő hangszerelésre épül, miközben nem fél kísérletezni, műfajokat keverni és merészebb hangzásokhoz nyúlni. Másrészt ott vannak a dalszövegek, amelyek a Z generáció valódi dilemmáiról – identitásról, jövőképről, elvándorlásról, társadalmi igazságtalanságokról – beszélnek, anélkül, hogy cinikusak vagy kiábrándultak lennének.
A zenekar emellett következetesen vállal társadalmi ügyeket: kiáll a tanárokért, az LMBTQ-közösségért, a nők jogaiért, az élőzene fontosságáért – és mindezt úgy, hogy közben folyamatosan reflektál a saját felelősségére is. Nem „oktatják” a közönséget, inkább azt üzenik: gondolkodj, kérdezz, vitatkozz, és ne fogadd el, hogy a világ csak fekete-fehér lehet.
Végül fontos az is, ahogyan más zenekarokhoz viszonyulnak. Korábban ők kaptak lehetőséget nagyobb bandák előtt játszani, ma pedig ők adják tovább a stafétát, amikor saját minifesztivált szerveznek, és fiatal formációkat hívnak meg maguk elé. Ez a fajta közösségi gondolkodás sokakat meggyőz arról, hogy a Carson Coma nemcsak egy sikeres zenekar, hanem egy olyan közeg motorja, amelyben még mindig érdemes élőzenét csinálni Magyarországon.
Purgatórium mint állapot – és mint válasz
A Purgatórium nem ad egyszerű megoldásokat arra a kérdésre, hogy „menni vagy maradni”, hogyan legyünk „jó magyarok” 2025-ben, vagy miként kell „helyesen” viselkednie egy férfinak, ha már minden hagyományos szerepminta megkérdőjeleződött. Ehelyett őszintén elmeséli, hogyan néz ki mindez belülről: a bizonytalanság, a ragaszkodás, a humor, a düh és a remény keverékeként.
Épp ettől válik ez az ötödik lemez fontos állomássá a Carson Coma pályáján. Nem szakít a korábbi, társadalomkritikus vonallal, de jóval személyesebb, befelé nézőbb formában beszél ugyanazokról a kérdésekről. A purgatórium itt nem büntetőhely, hanem átmenet: olyan tér, ahol még minden eldőlhet – és ahol a zenekar arra biztat, hogy ne félelemből, hanem őszinteségből hozzuk meg a saját döntéseinket, akár maradásról, akár elindulásról van szó.