A Bajnokok Ligája új rendszerű ligaszakaszának hatodik fordulójában a Liverpool 1–0-ra nyert az Inter otthonában, a San Siróban. A győztes gólt Szoboszlai Dominik szerezte egy hajrában megítélt tizenegyesből: a 88. percben értékesített büntető nemcsak a három pontot jelentette az angoloknak, hanem óriási lökést is adott Arne Slot csapatának a ligaszakasz hajrája előtt. A találkozó egy ideig álmos, helyenként ötlet nélküli mezőnyjátéknak tűnt, ám a végén a magyar középpályás villanása döntött, és az Inter hosszú hazai veretlensége is megszakadt Európában.
A mérkőzést különleges feszültség lengte körül, mivel Mohamed Szalah nem utazott el Milánóba. A klubvezetés és az edzői stáb döntése értelmében a csillagcsatár kimaradt a keretből, miután a Leeds elleni 3–3-as bajnoki után élesen bírálta a csapatot és a szakmai stábot. A háttérben zajló konfliktus miatt még nagyobb súly nehezedett Szoboszlai és társai vállára: bizonyítaniuk kellett, hogy a Liverpool képes megállni a helyét ikonikus gólfelelőse nélkül is, és hogy a pályán továbbra is egységes csapatként funkcionál.
Közben a Bajnokok Ligája új, 36 csapatos ligarendszerében minden pont korábbinál nagyobb értéket képvisel. Minden klub nyolc mérkőzést játszik különböző ellenfelekkel, a tabella első nyolc helyezettje egyből a nyolcaddöntőbe jut, a 9–24. helyezettek pedig rájátszásban küzdenek a fennmaradó helyekért. A Liverpool ezzel a győzelemmel a felsőház határára kapaszkodott, míg az Inter továbbra is az élmezőny tagja, de milánói veresége intő jel: hazai pályán sem sebezhetetlen. Magyar szemmel külön plusz izgalmat ad, hogy a sorozat fináléját 2026 májusában Budapesten, a Puskás Arénában rendezik – egyre vonzóbb gondolat, hogy Szoboszlai akár ide is elvezethet egy döntőig menetelő Liverpoolt.
Sérülések és átrendeződő erőviszonyok már az első félidőben
Mindkét edző komoly neveket küldött pályára. Cristian Chivu a jól ismert háromvédős rendszerében küldte ki az Intert: a kapuban Sommer állt, előtte Akanji, Acerbi és Bastoni alkotta a védősor gerincét. A középpályán Barella, Çalhanoglu és Mkhitaryan irányított, a széleken Dimarco és Luis Henrique biztosította a futómennyiséget, elöl pedig a Lautaro Martínez–Marcus Thuram csatárduó igyekezett feltörni a Liverpool védelmét.
Arne Slot ezzel szemben gyémánt alakzatú középpályára épített. Alisson mögött Robertson, Van Dijk, Konaté és Gomez védekezett, a szűrő pozícióját Gravenberch foglalta el, előtte Mac Allister, Szoboszlai és Curtis Jones mozogtak viszonylag szabadon, elöl pedig Isak és Ekitiké alkotta a csatársort. A terv egyértelmű volt: stabil védekezés, sok futás a középpályán és gyors, vertikális támadások a két csatárral.
Az első komoly törés már a 11. percben jött, amikor Hakan Çalhanoglu combsérülés miatt kénytelen volt elhagyni a pályát, helyére Piotr Zielinski állt be. Néhány perccel később Acerbi is kidőlt, így már az első félidő közepére megbomlott az Inter addig stabilnak hitt védekezési struktúrája. A Liverpool igyekezett kihasználni a bizonytalanságot: Jones és Ekitiké lövéseit Sommer nagy bravúrokkal hárította, majd egy szögletet követően Konaté közelről a hálóba fejelt. A gól azonban a videós visszanézés után érvénytelen lett, mert a labda Ekitiké karjáról pattant a kapuba – maradt a gól nélküli állás.
A félidő végére ismét az Inter tűnt aktívabbnak. A labdabirtoklás az olaszok felé billent, és több veszélyes helyzetet is sikerült kialakítaniuk. A legnagyobb ziccer Lautaro Martínez előtt adódott, amikor Bastoni tökéletes bal oldali beadására hat méterről érkezett, de Alisson óriási bravúrral hárította a fejest. Ez a védés utólag kulcsfontosságúnak bizonyult: nyitva hagyta a mérkőzést egy későbbi liverpooli villanás számára.
Lassú tűzijáték: a második félidőre ébredt fel igazán a Liverpool
A szünet után a Liverpool szemmel láthatóan magasabb fokozatba kapcsolt. A félidő elején Isak egy rosszul sikerült hazai indításra csapott le, de a tizenhatosról leadott lövése elkerülte a kaput. A játék képe fokozatosan megfordult: a labda egyre többet volt az angoloknál, és az Inter mélyebbre húzódva próbálta zárni a területeket.
Chivu nem maradt tétlen, cserékkel igyekezett frissíteni a középpályát és a támadósort. Barella és Zielinski távoli próbálkozásai jelezték, hogy az Inter továbbra is képes veszélyt jelenteni, Thuram lövése is kevéssel kerülte el Alisson kapuját. Slot válaszul szintén belenyúlt a csapatba: a második félidő derekán Conor Bradley érkezett Joe Gomez helyére, míg Alexander Isak helyett egy kreatívabb, befelé húzó támadót vetett be, hogy több életet vigyen a jobboldali támadásokba.
Bradley azonnal érezhetően felpörgette a jobbszélt. Előbb egy beadásából Ekitiké lőhetett, de az Inter védői blokkoltak, majd a szélső védő maga is helyzetbe került: az ötös sarkáról leadott lövését Sommer bravúrral hárította. A stadion hangulatán is érződött, hogy egyetlen hiba dönthet – és ez a hiba végül a hazai védelemben jött el.
A vitatott tizenegyes: Bastoni mezhúzása és a VAR pillanata
A hajrában, a 86. perc környékén Bradley labdaszerzése után a Liverpool letámadása hozott újabb veszélyt. A csereként beálló támadó a tizenhatos sarkánál kapott labdát, miközben Alessandro Bastoni testtel és kézzel is szorosan tapadt rá. Elsőre úgy tűnt, a védő tisztázott, a játékvezető tovább is engedte az esetet, ám a videóbíró jelezte, hogy érdemes visszanézni az ütközést.
A lassítások egyértelművé tették, hogy Bastoni hosszú másodpercekig fogja ellenfele mezét. Bár a támadó rá is játszott a kontaktusra, a látványos mezhúzás a jelenlegi nemzetközi irányelvek szerint tipikusan olyan szituáció, amelyet a bírók tizenegyessel szoktak büntetni. A játékvezető a monitorhoz fáradt, majd a visszanézés után a tizenegyespontra mutatott.
A labda mögé Szoboszlai Dominik állt. A magyar középpályás egész mérkőzésen aktív volt pontrúgásoknál, és a legnagyobb nyomás alatt sem remegett meg a lába. Rövid nekifutás után nagy erővel, pontosan a jobb felső sarok irányába bombázott, Sommer hiába vetődött ugyanarra az oldalra, esélye sem volt hárítani. A San Siro néma csendbe borult, miközben a vendégszektorban ünneplés tört ki – a magyar és a Liverpool-szurkolók közösen ünnepelték a gólt, amely a három pontot jelentette.
A gól nemcsak a mérkőzést döntötte el, hanem hűen tükrözte a második félidő játék képét is, amelyben a Liverpool egyre nagyobb fölényben futballozott. Az Inter több mint három év után kapott ki ismét hazai pályán európai kupameccsen, ezzel egy hosszú veretlenségi sorozata szakadt meg.
Mit jelent ez a Liverpoolnak és Szoboszlainak?
A győzelem óriási lépés a Liverpool számára afelé, hogy a ligaszakasz végén a legjobb nyolc között zárjon, és így rájátszás nélkül jusson a nyolcaddöntőbe. A milánói sikerrel a csapat ismét saját kezébe vette a sorsát, és olyan közvetlen riválist múlt felül idegenben, amely az elmúlt években két Bajnokok Ligája-döntőig is eljutott. Az Inter számára a vereség intő jel: bár továbbra is az elit része, hazai pályán sem engedheti meg magának a koncentráció rövid kihagyásait.
A párharc körül sokat beszéltek Szalah kimaradásáról és a klubon belüli feszültségekről, de a mérkőzés utáni nyilatkozatokban a Liverpool játékosai és vezetői egyértelműen arra helyezték a hangsúlyt, hogy az öltözőnek befelé kell figyelnie. Van Dijk és társai is úgy fogalmaztak: a külső zajt ki kell zárni, és a közös munkára kell koncentrálni, miközben a klub és Szalah külön tárgyal a folytatásról. Az Inter elleni győzelem rámutatott, hogy a csapat képes nagy téttel bíró meccset nyerni akkor is, ha egyik legnagyobb sztárja nincs a pályán.
Szoboszlai szempontjából a milánói este újabb fontos mérföldkő. A magyar válogatott csapatkapitánya a Premier League-ben is alapemberré nőtte ki magát, bajnoki címet ünnepelhetett a klubbal, és történelmi sikert ért el magyar futballistaként. A Liverpoolban legendás mezszámot visel, és az Inter elleni büntető azt mutatta meg, hogy a társak mentálisan is benne bíznak akkor, amikor a legnagyobb a tét. Az, hogy egy ilyen atmoszférájú stadionban, ilyen körülmények között vállalta el és oldotta meg a tizenegyest, klasszikus „nagy játékos” pillanat.
Szoboszlai tizenegyese többről szólt, mint egyetlen győztes gól
A San Siróban szerzett győzelem első ránézésre „csak” három pontot hozott a Liverpoolnak, valójában azonban jóval mélyebb üzenete van. A csapat feszült, bizonytalan időszakban érkezett Milánóba, kulcsjátékosát nélkülözve, és idegenben tudott felülkerekedni egy olyan Interen, amely az elmúlt években a Bajnokok Ligája egyik legstabilabb szereplőjévé vált.
Szoboszlai Dominik büntetője szimbólummá vált: megmutatta, hogy a magyar középpályás nemcsak technikai tudásban és fizikai felkészültségben, hanem mentális erőben is a világ elitjébe tartozik. Egy 88. perces tizenegyest elvállalni ellenséges közegben, óriási tét mellett, majd tökéletes végrehajtással a felső sarokba bombázni – ez az a pillanat, amelyről a világ legjobb futballistáit szokták felismerni.
Magyar szemszögből a történet különösen inspiráló. Miközben a Bajnokok Ligája döntőjét 2026-ban Budapesten rendezik, egyre reálisabb forgatókönyv, hogy a Puskás Aréna gyepszőnyegén olyan Liverpool lép pályára, amelynek egyik fő arca Szoboszlai Dominik. A milánói este ennek az álomnak még csak egy apró, de annál jelentősebb lépése volt – és ha a Liverpool képes lesz erre a győzelemre építkezni, a magyar középpályás neve még sokáig visszhangozhat a BL legnagyobb színpadain.