Ben Stiller 1965. november 30-án született New Yorkban, vagyis 2025-ben tölti be a 60. életévét. A legtöbben a kétezres évek vígjátékainak eszelős arcaként emlékeznek rá – a Keresd a nőt!, az Apádra ütök, a Zoolander vagy a Trópusi vihar főszereplőjeként –, miközben az elmúlt évtizedben az egyik legelismertebb tévérendezővé és showrunnerré vált a Különválás és az Escape at Dannemora révén.
A magyar lapok most a kerek születésnapja kapcsán idézik fel a pályáját: van, ahol a hat legnagyobb dobását szedik sorba, máshol képgalériában mutatják végig, hogyan jutott az „üresfejű modelltől” a Vietnámban szenvedő színész-katonáig. Közben külön cikkek foglalkoznak azzal is, milyen hosszú út vezetett Tom Cruise kifigurázásától a Trópusi vihar kultikussá vált Les Grossman karakteréig.
Showbiz-gyerekkor: amikor a szüleid már sztárok
Ben Stiller olyan közegbe született, amiről a legtöbb komikus csak álmodik – vagy épp rémálmodik. Szülei, Jerry Stiller és Anne Meara legendás komikuspárost alkottak Stiller & Meara néven, rendszeres tévés fellépésekkel az 1960-as évektől kezdve.
A Manhattan Upper West Side negyedében nőtt fel, ahol a családi „normális” programok közé tartozott, hogy a szüleit kíséri stúdiókba, talk show-kba. Ezek az élmények egyszerre tették izgalmassá és furcsává a gyerekkorát: sokat utaztak, későn feküdtek, és egyáltalán nem a klasszikus „iskola–házi feladat–fociedzés” ritmus szerint éltek.
Már tizenöt évesen kapott egy apró szerepet egy szappanoperában, de igazi fordulatot az jelentette, hogy az 1986-os The House of Blue Leaves Broadway-előadás alatt elkezdett rövid, áldokumentum-jellegű filmeket forgatni. Ezek közül az egyik, a The Hustler of Money a Martin Scorsese-féle A pénz színe paródiája volt, amelyben Stiller Tom Cruise karakterét figurázta ki egy bowlingteremben játszódó sztorival – ez volt az első korai „Tom Cruise-paródia”, ami már előrevetítette a későbbi kapcsolatukat.
A kisfilm akkora hatást tett, hogy a Saturday Night Live is levetítette, később pedig írónak szerződtették Stillert. Ebből nőtte ki magát a The Ben Stiller Show, amely ugyan rövid életű volt, de kultstátuszt szerzett, és kijelölte a komikus-rendező további irányát.
Tom Cruise kifigurázásától Les Grossmanig: a Trópusi vihar kulisszatitkai
Ben Stiller már évekkel a Trópusi vihar előtt is rendszeresen „rájárt” Tom Cruise figurájára: egyszerre csodálta és parodizálta. A korai rövidfilmek mellett emlékezetes az MTV Movie Awards Mission: Impossible-paródiája, amelyben Stiller Tom Cruise kaszkadőr-dublőreként, nagyszájú, inkompetens „stunt double”-ként szórakozott a közönséggel.
A Trópusi vihar ötlete valójában már a nyolcvanas évek végén megszületett, amikor Stiller statisztaként vett részt egy háborús film forgatásán, és testközelből figyelte a színészek viselkedését a frontvonalat imitáló díszletek között. Ebből született később az a háborús vígjáték, amely egyszerre figurázza ki a hollywoodi sztárrendszert, a módszerszínészetet, a stúdiófőnökök világát és a háborús filmek pátoszát.
Tom Cruise bevonása külön fejezet a film történetében. Stiller eredetileg egy ügynökszerepet szánt neki, de Cruise-nak hirtelen ötlete támadt: egy őrült, kopasz, túlsúlyos, káromkodó stúdiófőnököt szeretett volna eljátszani, óriási kezekkel és féktelen táncbetétekkel. Így született meg Les Grossman, aki végül ellopta a show-t, és akinek figuráját azóta is kultusz övezi. Az sem véletlen, hogy időről időre felmerül egy önálló Les Grossman-film ötlete is.
A Trópusi vihar sokak szerint Stiller rendezői pályájának csúcspontja: elképesztő színészgárdát tart kézben, a vizuális szinttől a színészi alakításokon át a poénokig szinte minden a helyén van. A film háborús komédiaként, Hollywood-szatíraként és a sztárrendszer kíméletlen kritikájaként is működik.
A hat „nagy dobás”: hogyan lett arc a modern vígjáték korszakának
Ha végignézzük Ben Stiller karrierjét, jól látható, hogy van néhány film és sorozat, amely kiemelt helyet foglal el a pályáján, és egyszerre mutatja meg színészi és rendezői erényeit.
- Keresd a nőt! (There’s Something About Mary, 1998) – A Farrelly testvérek romantikus komédiája tette igazi sztárrá. Stiller itt a peches, de szerethető Tedet alakítja, aki évekkel a gimis ballagás után is a nagy Ő után epekedik. A film a kilencvenes évek végének meghatározó vígjátéka lett, amelyben a romantika és a „bunkó humor” látványosan keveredik.
- Apádra ütök (Meet the Parents, 2000) – Nem feltétlenül a legjobb filmje, de generációs élmény. Stiller az örökösen zavarban lévő vő, aki mindent elront, ami csak elrontható, miközben Robert De Niro paranoiás apósával próbál jóban lenni. A film hatalmas kasszasiker lett, két folytatás követte, és a „Stiller-féle kínos humor” védjegyévé vált.
- Zoolander, a trendkívüli (Zoolander, 2001) – Derek Zoolander, a világ talán legsekélyesebb férfimodellje egyszerre karikatúra és meglepően szerethető figura. A „Kék Acél” nézés, a kifutó-paródiák és a divatvilág kiforgatása kultfilmmé tették a filmet, amelyben Stiller egyszerre rendez és főszerepet játszik.
- Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001) – Wes Anderson filmje már a finomabb, keserédes komikum terepe. Stiller itt a neurotikus, gyászoló Chas Tenenbaum szerepében tűnik fel, és bebizonyítja, hogy színészként nemcsak harsány komikusként, hanem visszafogott, érzelmileg rétegzett mellékszereplőként is erős.
- Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008) – Rendezőként és főszereplőként is pályacsúcs. Háborús filmek forgatására összezárt, egójuk foglyává vált színészeket látunk, akiknek a valóság és a fikció összemosódásával is szembesülniük kell. A filmben egyszerre jelenik meg a látványos akció és a szatirikus, önreflexív humor.
- Különválás (Severance, 2022–) – Itt már rendezőként és producerként van jelen, mégis az ő nevét társítja hozzá mindenki. A sorozat egy disztópikus irodai világban játszódik, ahol egy cég az alkalmazottak agyát műti meg: a munkahelyi és a magánéleti emlékek teljesen szétválnak. A Különválás feszült atmoszférája, szimbolikus vizuális világa és társadalomkritikája egyértelművé teszi, hogy Stiller a sorozatforradalom korszakában is meghatározó alkotó.
Ezeken túl ott vannak a Családi üzelmekhez hasonló vígjátékok, a Night at the Museum-filmek, amelyek családi közönségfilmként hoztak óriási sikert, a Madagaszkár-animációk, ahol Alex oroszlán hangját adta, illetve olyan vígjátékok, mint a Dodgeball, az Along Came Polly vagy a Starsky & Hutch. Mindegyik más-más arcát mutatja: a lúzer hőstől a neurotikus antihősön át a karakterkomikusig.
Komolyabb vizeken: drámák és „felnőtt” szerepek
Bár a legtöbben szélsőséges vígjátéki karaktereivel azonosítják, Ben Stiller tudatosan kereste azokat a szerepeket is, amelyek kilépnek a „szerencsétlenkedő pasi” skatulyájából. Már a kilencvenes években is feltűnt drámaibb filmekben, később pedig olyan alkotásokban bizonyított, mint a Greenberg, a While We’re Young vagy a The Meyerowitz Stories. Ezekben a filmekben a középkorú férfi identitásválságát, az önazonosság, a család és a karrier közötti feszültséget játssza el, jóval visszafogottabb eszközökkel.
A Walter Mitty titkos élete külön fejezet: Stiller rendezőként és főszereplőként is jelen van, és egy olyan karaktert mutat meg, aki egész életét ábrándokban tölti, majd egyszer csak kénytelen kilépni a fantáziavilágból a való életbe. A film egyszerre feelgood-kaland és egy félénk figura csendes önismereti drámája.
Rendezői fordulat: vígjátékos kábelbaráttól feszült börtöndrámáig
Sokan elfelejtik, hogy Stiller már jóval a Trópusi vihar előtt rendezett. A Reality Bites a generációs coming-of-age filmek közt ma is hivatkozási alap, a Kábelbarát (The Cable Guy) pedig Jim Carrey sötétebb, zavarba ejtő oldalát mutatta meg. A film a maga idejében vegyes fogadtatásban részesült, ma viszont sokan előfutárnak tartják a kínos, nyugtalanító humor elterjedésében.
A valódi nagy váltás azonban a tévés rendezés világa. Az Escape at Dannemora minisorozat valós börtönszökés történetét meséli el, és Stiller teljesen maga mögött hagyja benne a vígjátékot. Patricia Arquette és Benicio Del Toro főszereplésével lassan építkező, feszült drámát rendezett, amelyet kritikai elismeréssel és rangos díjakkal jutalmaztak.
Ezt vitte tovább a Különválás, ahol már showrunnerként is meghatározza a sorozat világát és ritmusát. Az első évad több epizódját maga rendezte, a folytatásban pedig kreatív motorjaként felügyeli az irányt, miközben más rendezőknek is teret ad. A történet mélyen foglalkozik az identitás, a szabadság és a munkahelyi elidegenedés kérdéseivel – vagyis ugyanazokkal a témákkal, amelyek korábban komikus formában, most viszont sötét sci-fi-dráma keretében jelennek meg.
Társadalmi szerepvállalás és politikai következmények: Ukrajna, Oroszország, ENSZ
Ben Stiller az elmúlt évtizedben egyre aktívabb közéleti szereplő lett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jószolgálati nagyköveteként több válságövezetben járt, hogy a menekültek helyzetére hívja fel a figyelmet.
Kiemelt figyelmet kapott, amikor személyesen látogatott Ukrajnába, és találkozott Volodimir Zelenszkij elnökkel, nyíltan kiállva az ország mellett az orosz invázióval szemben. Ennek közvetlen következményeként az orosz hatóságok más hollywoodi nevekkel együtt feketelistára tették, és kitiltották az országból.
Mindez jól illeszkedik Stiller pályaképébe: miközben a filmjeiben gyakran játszik önző, önmagával eltelt figurákat, a valóságban tudatosan vállal szerepet olyan humanitárius ügyekben, amelyek messze túlmutatnak Hollywoodon.
Család, válság, újrakezdés – a Stiller–Taylor házasság története
Magánéletében Ben Stiller sokáig a „stabil hollywoodi házasság” mintaképe volt. 2000-ben vette feleségül Christine Taylor színésznőt, akivel két gyermekük született. A páros több filmben is együtt szerepelt, és sokáig úgy tűnt, hogy ritka kivételként hosszú távon is együtt maradnak a szakma nyomása ellenére.
2017-ben azonban különválásukat jelentették be, ami sok rajongót meglepett. Stiller későbbi interjúiban arról beszélt, hogy a karrier, a forgatások miatti folyamatos távollét és a szülei – nem mindig konfliktusmentes – közös munkájából hozott minták mind hatottak a saját házasságára is.
A fordulat a COVID–19-pandémia idején következett be: a család újra összeköltözött, és – ahogy mindketten elmondták – ez a kényszerű együttlét adott teret annak, hogy őszintén átbeszéljék, min szeretnének változtatni. 2020 és 2022 között fokozatosan újra egymásra találtak, és ma már úgy nyilatkoznak, hogy a második esélyért mindketten keményen dolgoztak, és egyetlen napot sem vesznek természetesnek.
A szülei életéről szóló Stiller & Meara: Nothing Is Lost című dokumentumfilm nemcsak Jerry Stiller és Anne Meara több évtizedes házasságát és közös karrierjét dolgozza fel, hanem Ben saját bevallása szerint segített neki abban is, hogy jobban megértse a saját hibáit és kapcsolati mintáit.
Mitől „benstilleres” egy Ben Stiller-karakter?
Ha végigtekintünk a 60 éves Ben Stiller pályáján, jól látszik, hogy vannak visszatérő motívumok – függetlenül attól, hogy éppen vígjátékban vagy drámában látjuk.
- Gyakran játszik szorongó, túlkompenzáló, kontrollmániás figurákat, akik látszólag szerencsétlenek, de belül mélyen szerethetők, és valamilyen identitásválsággal küzdenek.
- Vonzódik a rendszerkritikához: legyen szó a divatiparról (Zoolander), a filmiparról (Trópusi vihar), a családi viszonyokról (Tenenbaum), a vállalati kultúráról (Különválás) vagy a büntető igazságszolgáltatásról (Escape at Dannemora), mindig érdekli, hogyan gyalogolnak át nagy struktúrák az egyénen.
- Rendezőként és producerként is erős a vizuális tudatossága: a Különválás steril irodavilágától a Dannemorai börtön nyomasztó realitásáig minden tér hangulatot hordoz, és mesél a szereplők lelkiállapotáról.
- Nem fél attól, hogy a komikum és a szorongás egymás mellé kerüljön: sokszor éppen attól működik egy jelenet, hogy egyszerre nevetünk és feszengünk – gondoljunk az Apádra ütök végtelenül kínos vacsorajeleneteire vagy a Különválás irodai szituációira.
Miért izgalmasabb Ben Stiller 60 felett, mint valaha?
Ben Stiller pályája jól példázza, hogyan tud egy komikus úgy megöregedni, hogy közben nem válik önismétlővé. A „modern filmkomédia királya” szerepből kilépve ma már ugyanúgy beszélünk róla, mint díjazott rendezőről, társadalmi ügyek iránt elkötelezett jószolgálati nagykövetként vagy dokumentumfilmesként, aki saját családi múltját próbálja megérteni.
Hatvanévesen úgy tűnik, esze ágában sincs „nyugdíjba vonulni”: egyszerre dolgozik nagy stúdiófilmekben, feszült sorozatokon és személyes dokumentumfilmen. Ha valami biztos, az az, hogy a következő években is lesz miről beszélnünk, ha Ben Stiller nevét halljuk – akár egy újabb „Kék Acél”-nézésről, akár egy szorongatóan jó sorozat új évadáról van szó.
Fotó: screenrant.com