Kiszámíthatatlan az infláció, a kamatok pedig folyamatosan hullámoznak – ebben a helyzetben a kis- és középvállalkozások már nem támaszkodhatnak kizárólag a megszokott rutinokra. Kockázatos csak úgy sodródni az eseményekkel, arról nem is beszélve, hogy mennyi piaci lehetőségről kell lemondanod, ha nem vagy elég nyitott és proaktív. Ehhez azonban stabil pénzügyi háttérre, a belső tartalékok feltárására és tudatos eszközkezelésre van szükség.
Miért kritikus a megfelelő likviditás?
A kkv-k számára a fizetőképesség fenntartása a mindennapi működés alapja. Ha a napi készpénzáramlás megakad, a vállalkozás pillanatok alatt kiszolgáltatottá válik a beszállítókkal és a hitelezőkkel szemben. A likviditás lényegében a cég vérkeringése – megfelelő puffer hiányában még az operatív munkavégzés is akadozhat, és egy késedelmesen fizető vevő vagy egy váratlan piaci sokk könnyen megbéníthatja a céget.
Ha a bérek vagy az alapanyagok kifizetése csúszik, az a partnerek bizalmát és a szolgáltatás minőségét is rombolja. A likviditáskezelés emiatt nem utólagos elszámolási kötelezettség, hanem a cégvezetés napi, stratégiai feladata. A kiszámítható cash flow segítségével akkor is megőrizheted a cég cselekvőképességét, amikor a versenytársak tőkehiány miatt képtelenek élni az aktuális lehetőségekkel.
Pénzügyi tervezés és kontrolling a gyakorlatban
A változékony környezetben a cégvezetés nem támaszkodhat kizárólag a tavalyi számokra vagy a könyvelőtől utólag kapott adatokra. A naprakész kontrollingeszközök használatával azonnal láthatóvá válnak a rejtett tartalékok és a felesleges kiadások, így a pénzügyi döntések valós idejű adatokra tudnak támaszkodni.
A pontos adatokra épülő erőforrás-gazdálkodás megakadályozza a felesleges eladósodást. Ha átláthatóak a cég pénzügyei, sokkal határozottabban hozhatók meg a nehéz lépések is, legyen szó egy veszteséges projekt leállításáról vagy egy-egy új piaci lehetőség finanszírozásáról.
Belső erőforrások mozgósítása hitel helyett
Mielőtt külső finanszírozáshoz folyamodnál, célszerű felmérni a cég belső tartalékait és ésszerűsíteni a kiadásokat. A finanszírozási igények egy része gyakran a működés csiszolásával is előteremthető. Ugyanakkor bár a belső források bevonása nem jár közvetlen kamatteherrel, az operatív kockázatokat itt is mérlegelni kell: a készletek túlzott lefaragása például áruhiányt vagy elszalasztott eladásokat okozhat.
A költségek lefaragása mellett a bevételek áramlását is át kell tekinteni. A kintlévőségek szigorúbb kezelése, a követelések gyorsabb behajtása vagy a fizetési feltételek újratárgyalása szintén azonnali, érdemi cash flow-javulást hoz a vállalkozásnak.
Racionális eszközgazdálkodás
A cég vagyonának rendszeres felülvizsgálata során gyakran bukkannak felszínre olyan nem használt eszközök, amelyekben feleslegesen áll a tőke. Ezek értékesítése kiegészítő forrást biztosíthat, ám a megvalósítás során figyelembe kell venni a piaci és jogi korlátokat.
A lecserélt, de még működőképes gépek vagy a kihasználatlan gyártósorok másodlagos piaci eladása érdemi bevételt hozhat. Ezzel szemben a kiszuperált IT-hardverektől, szerverektől vagy számítógépektől ne várjunk csodát: a gyors technológiai avulás és a kötelező adatmegsemmisítés költségei miatt ezek értékesítése ritkán nyereséges. (Ezen a területen a szoftverlicencek felülvizsgálatával és a felhőszolgáltatások előfizetési díjainak újratárgyalásával érhető el érdemi megtakarítás.)
Az ingatlanok esetében a kihasználatlan telephelyrészek bérbeadása kiszámítható, folyamatos passzív jövedelmet jelent. Ugyanakkor egy ingatlanrész eladása a bonyolult megosztási és földhivatali eljárások miatt hosszú távú döntés, így gyors likviditási problémák áthidalására alkalmatlan. Hasonló megfontoltságot igényel a gépjárműpark racionalizálása is. A saját tulajdonú, feleslegessé vált autók értékesítése – akár kereskedők felé, akár autófelvásárlás révén – rövid és középtávon javítja a készpénzállományt, a lízingelt járműveknél azonban nem feltétlenül ilyen egyszerű a dolog: a lízingelt autók idő előtti visszaadása kötbérrel járhat.
Mikor érdemes külső forrást bevonni?
Ha a cég kihasználta a belső tartalékait, vagy nagyobb volumenű fejlesztést tervez, eljön a külső tőkebevonás ideje. Alapvető szabály, hogy a külső forrást növekedésre, beruházásra vagy átmeneti forgótőkehiány áthidalására szabad fordítani, a veszteséges napi működés folyamatos pótlására soha. A hitelezők és bankok is lényegesen szívesebben finanszíroznak egy növekedési pályát mutató üzleti tervet, mint egy olyan céget, amely pusztán a fennmaradásért küzd.
A külső finanszírozási formák közül a céloknak megfelelően kell választani. Az államilag támogatott hitelek kedvező kamatozásuk miatt a beruházások és a hosszú távú fejlesztések fő eszközei. Termelőeszközök vagy járművek beszerzésénél a lízing nyújt jó megoldást, hiszen a vásárolt eszköz maga szolgál fedezetként, így kíméli a cég saját tőkéjét. Amennyiben pedig a hosszú fizetési határidők okoznak átmeneti forgótőkehiányt, a faktoring jelenthet segítséget a nem lejárt vevői követelések azonnali készpénzre váltásával.
Mikor érdemes bevonni külsős szakértőt?
A stratégiai mérföldkövek elérésekor érdemes lehet megkeresni külső pénzügyi szakértőt. Ilyen lehet egy nagyobb beruházás előkészítése, a gyors növekedéssel járó szerkezetváltás, vagy ha a cégvezető már nem látja át a komplexszé vált folyamatokat.
Egy tapasztalt tanácsadó képes objektíven látni a cég jelenlegi helyzetét, segíthet kiépíteni egy működő kontrollingrendszert, illetve adott esetben felkészülni a banki tárgyalásokra. A döntést természetesen ebben az esetben is a vezetőnek kell meghoznia, de minél több segítséget kap ebben, annál megfontoltabban tudja meghatározni a következő időszakra vonatkozó stratégiát.